A várandósság alatt  mindenki végiggondolja, hogy milyen lesz egy babával. Próbáltam magam felkészíteni, hogy lesznek álmatlan éjszakák, sírások és kakis pelenkák, viszont határozottan meglepődtem a valóságon.

Mikor hazajöttünk a kórházból rögtön pólyába tettem. Előtte sosem volt baba a kezemben és őszintén szólva féltem, hogy eltöröm. Párom is ugyanígy gondolta, úgyhogy az első fürdetést rögtön el is halasztottuk a következő reggelre, hogy addig összeszedjük a bátorságunkat.

Lilinek lett egy csodaszép szobája és abban mind a ketten egyetértettünk, hogy ott is lesz a csöppség helye. (Már lassan 3 hónapos és még mindig így van, úgyhogy ebből a szempontból nagyon büszkék vagyunk magunkra.) Az első éjszaka természetesen nem aludt a kiságyában, konkrétan sehol sem szeretett volna aludni, csak a karjaimban. Szóval úgy gondoltam, hogy sebaj, egy este nem a világ vége, a kanapén töltöttem az időt, karjaimban a csöppséggel.

Reggel megfürdettük (nem törött el) és gyönyörködtünk benne. Még mindig nem akart aludni a kiságyban, én meg nem értettem, hogy miért. Hiszen hiperszuper kókuszmatrac, zenélő forgó, rácsvédő meg minden van. Már a karomban is sírdogált, úgy döntöttünk próbáljuk ki az Adamo hintát.

Na itt meg kell jegyezze, hogy az egy csoda. Mint kiderült Lili már szinte az első naptól hasfájós volt. Akárhogy ringattuk sehogy sem volt jó szegénynek, viszont amint bekerült a hintába rögtön csend lett és szépen el tudott aludni. Csak itt tudott aludni! Reggel, délben, este! Sehol sem maradt meg, csak a hintában.

Evvel csak annyi volt a probléma, hogy éjjel mégsem lehetett azért felügyelet nélkül hagyni benne, szóval maradt a nonstop alvásnélküliség. Szerencsére párom a kanapé mellé fúrta a plafonba, így legalább ülni tudtam, de az alvást 3 hétre el is felejtettem. Vagyis napi 3 óra azért megvolt.... nagyjából. Este 8-tól 11-ig párom hintáztatta, addig én aludtam. Vállalta volna ő hosszabb időre is, de nem engedtem éjszakázni, mert a munkája során észnél kell lennie.

Amúgy meglepően jól bírtam. Napközben nem éreztem magam fáradtnak, éjszaka pedig....Hát éjszaka Grace Klinikát néztem.

Mire végignéztem az összes évadot, addigra Lili váltott. Napközben a karomban volt csak hajlandó aludni ( vagy nagy ritkán a hintában) , viszont éjszaka a kiságyat akarta. Végre alhattam! Mondjuk ehhez nagyban hozzájárult, hogy megtaláltuk a hasfájás megoldását, de arról bővebben legközelebb.

Már a megőrzőben próbáltam mellre tenni, akadt segítség is, de Lili nem akarta elfogadni a cicit. Úgy gondoltam biztosan fáradt, majd belejön.

De nem jött bele....

Próbáltunk többféle pózt, bimbóvédőt, segítettek a kórházban is, itthon is próbálkozott a védőnő, de egyszerűen nem ment. Lili egyszerűen "cicifóbiás" volt. Egy idő után, ha csak közelítettem felé a cicivel  ordításba kezdett és inkább nem evett.

Tejem az volt, így hát elkezdtem fejni, Lili pedig kapta a tejet cumisüvegből. Hogy elkerüljük a cumizavart, vettünk mindenféle spéci cumisüveget, ami ezt megakadályozza. Minden étkezést úgy kezdtünk, hogy megpróbáltam mellből etetni, aztán kapta a tejet cumisüvegből. Böfizés után pedig jött a fejés. Minden egyes alkalommal. Fájt a mellem, csöpögött és folyt fejés közben a tej, semmire sem volt időm, mert mire végeztem a fejéssel, Lili felébredt és kezdtük az egészet előről.

Két hét múlva, már alig volt pár csepp tejem, de én lelkesen fejtem és okosabbnál okosabb tanácsokat olvasgattam a neten, hogy nehogy elapadjon. Időközben felvettem a kapcsolatot egy szoptatási tanacsadóval, mert még mindig nem adtam fel, de ő sem tudott sajnos segíteni.

Itt viszont már közbeszólt párom, teljesen jogosan. Idegroncs lettem és utáltam magam. Hihetetlenül bénának gondoltam magam, hogy még a saját gyerekemet sem tudom táplálni. Naponta többször sírva fakadtam, mert nem tudtam elfogadni a helyzetet. Csak arra tudtam gondolni, hogy miattam lesz allergiás és beteg a gyerekem, és különben is utálni fog, hiszen nem szopik, nem lesz köztünk meg a kötődés.... A neten csak ilyeneket lehet olvasni és én kezdő anyukaként ezt el is hittem.

Aztán a 3. héten már egy csepp tejet sem tudtam fejni, gondolom közrejátszott a nagy stressz is, amit saját magamnak okoztam.

Döntetem kellett. Vagy elengedem az egészet és próbálom élvezni az anyaságot, vagy tovább kínzom magam és evvel veszítem el a meghittséget a baba és köztem.

Lilien tápszeres baba és nem, ettől nem vagyok rossz anya. Szépen fejlődik, minden étkezésnél a karomban tartom, ugyanúgy összebújunk és minden tőlem telhetőt megadok neki.

Egy boldog,kiegyensúlyozott baba...és most már az anyukája is az.

Kicsit elmaradtam a beszámolóval, de elég sűrű volt ez a pár hét.

Október 18-án nagyon furán érzetem magam. Pici mozgolódott ugyanúgy,viszont én nagyon nyugtalannak éreztem magam. Lefekvés előtt nézegettem a horoszkópokat és elkönyveltem magamban, hogy Lili valószínűleg nem a mérleg jegy alatt fog megszületni.

1 óra fele kimentem kómásan mosdóba, visszafeküdtem és a hasam aljában éreztem egy furcsa pukkanást. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget,mert őszintén megvallva azt hittem, hogy csak álmodtam.

Fél óra múlva arra ébredtem, hogy elfolyt a magzatvíz, keltettem páromat 1:32-kor, aki azt gondolta , hogy csak szórakozok, szóval párszor keltegetnem kellett. Lezuhanyoztam, elrendeztem pár dolgot , és egy óra múlva már a kórházban voltunk. Megállapították, hogy elfolyt a víz.... (Köszi, feltűnt)

Reggelig semmi fájás nem volt, egész végig hülyéskedtünk párommal. 7-kor bekötötték az oxitocint, hát akkor már lett!!! Tízkor már kértem is az epidurális érzéstelenítést. Felajánlották a gázt is, de a fájdalomtól sajnos rókáztam, így azt inkább kihagytam.Na az eda  hatott, jobban is, mint kellett volna, úgyhogy emeltek az oxitocinon. 11:30 körül már csillagokat láttam, úgyhogy megint kértem egy kis edát... beadták, de nem hatott semmit, kiderült, már tolófájásaim vannak, de nem szabadott még nyomni, mert... fogalmam sincs miért , már nem figyeltem.

A férjem, mint egy hős, végig mellettem volt. Egy óráig húztam, de utólag visszagondolva vicces volt, mert eléggé kimerültem. Ha vége volt a fájásnak, abban a pillanatban elaludtam Egy órakor indult a buli,párom közölte, hogy ő bizony nem megy ki, pedig úgy volt, hogy a kitolásnál már nem marad bent.

Szerintem egy évig tartott ez a szakasz, de elvileg 20 perc volt csak. 2016.10.19-én 13:20-kor Lili megszületett. A kis drágának kétszer is a nyakán volt köldökzsinór, de szerencsére hosszú volt , így nem lett baj. Mikor kicsusszant kicsit megijedtem, mert nem sírt fel, de utána elkezdett prüszkölni

A férjem elvágta a köldökzsinórt, Lilit a mellkasomra tették és hirtelen elmúlott minden fájdalmam és minden fáradtságom. Nem sírt, csak pislogott a gyönyörű szemeivel és édesen szuszogott.

Aki úgy gondolja, hogy a végén felgyorsul az idő, hát nagyot téved. Minden egyes perc csigalassúsággal vánszorog.

Az utolsó trimeszterben nagy vizsgálatok már nincsenek. Vérvétel, illetve a 30. héttől (legalábbis nekem) heti egy CTG. Ezt szintén a "Vasasban" csinálják, minden CTG után van ultrahang is. Itt mindig mindent rendben találtak, de az utolsó vérképem még pocsékabb lett sajnos, mint volt, így Ferrlecitet kaptam. Ez vas injekció,amit vénásan adnak be. 10 adagot kaptam, 10 napon át minden reggelt a Klinikán kezdtem. Sok embertől hallottam, hogy allergiás volt rá, de szerencsére nálam nem volt semmi mellékhatás, bár nagy változást nem hozott sajnos.

Mikor azt hittem a reggeli rosszullétes időszak a legrosszabb, hát nagyot tévedtem. Az utolsó trimeszterre kezdett elszállni a vérnyomásom. Először 2*1, majd 3*1, jelenleg pedig 4*1 vérnyomás csökkentőt szedek, kiegészítve egy kis sómentes diétával. Nyammmmi!!! A kedvencem a só nélküli csirkepörkölt só nélküli tésztával, igazán fincsi :D

Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehezen viselem majd a várandósságot. Napról-napra gömbölyödök, kiscsillag jól van, talán túl jól is érzi magát ott bent. A lábaim, mint egy elefántnak, a hasam tigriscsíkos, a gyűrűmet lassan egy hónapja nem tudtam felvenni. Éjjelente 1,5 óránként kelek pisilni, folyton fáradt vagyok. DE!!!

Tudom, hogy közhely, de megéri. Amikor megmozdul, kitolja a popsiját, mikor érzem, hogy éppen csuklik, akkor tudom, hogy érte akár százszor rosszabbat is bevállalnék.

Már minden megvan, minden készen áll. Csomag összekészítve, szobája elrendezve. Már csak ő hiányzik... Mindennél jobban várom már, hogy végre a karjaimban tartsam, hogy megpuszilhassam. El akarom mondani neki, hogy mennyire köszönöm, hogy minket választott szüleinek és, hogy mi mindent megteszünk, hogy boldog legyen.

Már csak pár nap......

A vérvételt követően a 16. héten kellett mennem ismét a "Vasasba". Azt hittem megint lesz egy UH és ennyi. Na kiderült, hogy Szegeden ekkor jön be a képbe egy új ember. A védőnő 2.0

Úgy működik,hogy a recepción kell bejelentkezni. Onnan elküldenek a védőnőhöz. Ő nézi meg a leleteket, illetve adja ki a következő adag beutalót. Megméri a vérnyomást és a súlyt.

Ezt követően újabb rendelő, következik a doki. Ő megnézi a babát UH-val, ír ki receptet, ha szükséges és kiadja a leletet.

Ezt a kört havonta egyszer kell eljátszani. Illetve a körzeti védőnővel is van találkozó havonta egyszer. Ő szintén mér vérnyomást és testsúlyt, majd a leleteket átmásolja a kartonba. ....éééés ennyit csinál.

A 2.trimeszterben van a 20. heti genetikai ultrahang,ami természetesen egy újabb helyen van. Már a 12. heti ultrahang után megkaptam a beutalót a Női Klinikára és célszerű rögtön fel is hívni őket időpont miatt.

Az időpont "tájékoztató jellegű".  10-re kellett mennem, de délben még nem kerültem sorra. Elég alaposan megnézik a babát, itt meg is mondják a pici nemét. (Mi már tudtuk a 18. héten, mert voltunk babamozizni) Sajnos itt találtak a buksijában 2 db cisztát, nagyon megijedtünk párommal. Kontrollra 4 hét után kellett visszajönni. Eléggé idegesek voltunk, nagyon lassan telt el az a 4 hét, de a kontrollon szerencsére már nem találtak semmit. A ciszták felszívódtak.

Közben természetesen szépen jártam a védőnőkhöz, jött az újabb adag beutaló.

A 24. héten van a cukorterhelés, természetesen egy újabb helyen. A II. Kórházat kell meglátogatni, ahol szerencsére csak kismama vérvétel folyik, így nem kell sokat várakozni. A cukrot receptre írják ki, azt ki kell váltani, előző este bekeverni (mehet bele citrom).  Itt végezték el a toxoplazma szűrést is, ami Szegeden teljesen ingyenes és nem kell külön kérni.

Az első adag vér levétele után, 5 percen belül meg kell inni a cukros lötyit. Számomra borzalmas íze volt, alig bírtam lent tartani. Két óra múlva veszik le a következőt , addig nem szabad pisilni, csak vizet inni  és nem kell ottmaradni. Ha letelik a 2 óra soron kívül be lehet menni.

Az eredményt a belgyógyászaton fogják kiértékelni, hát persze, hogy egy újabb épületben, az SZTK-ban.

Célszerű a vérvételes beutaló kézhez vételekor időpontot kérni, különben elég esélytelen a dolog.

Ott készül az EKG is,én 5 perc alatt végeztem vele. Aztán kiértékelik az eredményt a cukorterheléssel együtt. Ha jó az eredmény, akkor kedvesen elköszönnek és nincs több teendő, ha rossz, akkor ismétlést kérnek vagy diétát írnak elő. Nekem elég furcsa volt, hogy ez is szinte mindenhol másképpen működik. A neten általában azt írják, hogy 7.8 érték felett rossz az eredmény, nekem 7.00-nál már ismétlést kértek. Juhúúúúúú

Beszéltem a háziorvosommal és elkezdtem a 180 grammos ch diétát. A cukorterhelést 4 hét múlva ismételték, addigra már tökéletes volt az eredményem.

Kiscsillag mindeközben szépen növögetett, egyre aktívabban mozgolódott.A 18. héten éreztem először a mozgását, legalábbis akkor volt úgy, hogy biztos voltam benne, ez már ő. Olyan volt, mintha valaki kopogtatott volna belülről. A 21. héttől már párom is látta/érezte a ficánkolást. Előtte sem volt okom panaszra, de ekkor váltott át igazán apukává.

Lassan, de biztosan eljutottunk a 3. trimeszterhez.

 Mikor kiderült, hogy baba lesz, akkor gyorsan elkezdtem utána nézni mi hogyan működik. A rengeteg kutakodás során rá kellett döbbennem, hogy ahány város, annyi szokás. Persze, a kötelező elemek mindenhol megvannak, de elég változó a folyamat. Én Szegeden élek, úgyhogy most következik, hogy itt hogyan is történnek a dolgok.

Mint említettem múltkor, nincs fogadott orvosom. Rengeteget agyaltunk párommal, hogy mi legyen, de úgy döntöttünk, csak akkor fogadunk orvost, ha valami gubanc van. Mivel szerencsére minden a legnagyobb rendben (kop-kop-kop), így maradtunk az "SZTK-s" megoldásnál.

A pozitív teszt után vártam 2 hetet, hogy biztosan legyen szívhang. Elmentem Szegeden a "Vasasba" . Szerencsére sem bejelentkezés, se semmi nem kellett. Recepción elmondtam miért jöttem, átirányított az egyik dokihoz és ennyi. Első alkalommal nem volt hüvelyi uh, csak hasi, de kiscsillag így is szépen látszódott már. Ezután volt még egy uh a 10. héten,ekkor mondták, hogy most már felkereshetem a védőnőt.

Az ÁNTSZ oldalán van egy védőnő kereső, település és utca szerint kidobja a körzeti védőnő nevét és telefonszámát. ( https://www.antsz.hu/AntszDistricts/HealthCareVisitorSearch.action?clientid=antsz )

Felhívtam, egyeztettünk, hogy mikor és hova menjek. Kb egy órás volt az első találkozó. A súly és vérnyomás mérés mellett megbeszéltük, hogy milyen betegségek fordultak elő a családban. Kiállította a kiskönyvet és megbeszéltük a következő "randi" időpontját.

Majd jött a bűvös 12. heti genetikai uh.

Szerencsére mindig ugyanahhoz a dokihoz kerültem, teljesen elégedett vagyok vele azóta is.

Szóval a 12.hét. Természetesen evvel a témával kapcsolatban is beszippantott az internet. Mindenhol rémtörténetek Down- és Edwards- kórról és hasonló betegségekről. Annyit tudtam csak, hogy orrcsontot és nyaki tarkóredőt néznek elsősorban.

A vizsgálat előtti éjszaka semmit sem aludtam.

Reggel 8 órára volt időpontom, fél nyolckor már a váróban ültem. Az orvos behívott, majd kezdődött a vizsgálat hüvelyi uh-val. Lili nem mutatta magát, úgyhogy próbálkoztunk hasi uh-val, de ez sem hozott eredményt. Elküldtek fél órára. Párommal megfogtuk egymás kezét és sétálgattunk egyet, közben elmajszoltam egy csokit. A következő menet már sikeres volt. Feküdtem az asztalon, doki vizsgált. Velem szemben a falon volt egy nagy tv , ahol láttam a kicsikénket. Mikor megpillantottam a nóziját picit megnyugodtam, aztán jött a tarkóredő, a doki mért, a monitoron pedig megjelent az érték: 1,78 mm.

Na itt sírtam el magam örömömben. Első akadályt sikeresen vettük.

Egészséges, szépen fejlődik.

Megkaptam papír alapon a beutalókat a vérvételre, egy hónap múlva újra terhesgondozás.

  folyt.köv

Sikerült beszereznem az összes fellelhető várandós csomagot. Íme egy kis összefoglaló, hogy mit, hol, hogyan.

1.Welcome Baby

A csomag átvételéhez csak a várandós kiskönyvre van szükség. Elég sok településen elérhető/átvehető. Üzenetet kell nekik írni, hogy hova jársz gondozásra és megmondják, hogy pontosan hol kapod meg. 1-2 napon belül válaszolnak.

Link: http://welcomebaby.hu/index.php?page=hol

A csomag tartalma:

• Garmastan bimbóvédő minta
• Diasporal magnézium (1 adag, por állagú, de nem kell hozzá víz)
• 2 db MAM cumi (0-2 hó közötti, állkapocshoz igazodó, BPA mentes)
• MAM termék katalógus, ami tartalmaz egy 20%-os kupont, amit a Brendoban lehet felhasználni
• szórólapok

2. DM Baba Bónusz

A DM active beauty program keretein belül működik. Szükséges hozzá az active beauty kártya, ha nincs pár kattintással lehet igényelni a DM honlapján. Bejelentkezés után a baba várható születési idejét kell megadni. Ezt követően meg is van a kuponunk, amit a DM-ben található pultnál tudunk kinyomtatni a kártyánk lecsippantásával és a kasszánál lehet beváltani. A későbbiek során pedig postai úton kapunk kuponokat.

A csomag tartalma:

• Baba napló (nem rossz, de ne olyanra számítsunk, mint amit venni lehet)
• Paradontax termékminta, 20 ml
• Johnson's baby top-to-toe fürdető és sampon, 50 ml
• vászon zsák
• szórólap

3. MiniManó

Nekem ez a személyes kedvencem, mert rengeteg minden volt benne. (Bár sok helyen olvastam, hogy erősen változó a csomag tartalma,szóval kell hozzá egy kis szerencse is.) A MiniManó boltjában lehet átvenni Budapesten,de az oldalon lehet regisztrálni és vidékre is kiszállítják 990 Ft-ért. Én ezt a lehetőséget választottam. A regisztrációt követően visszaigazolást nem kaptam, viszont 2-3 nap múlva jött a futár.

Link: http://www.minimano.hu/online_jelentkezes_baba_mama_tudakozo_ajandekcsomagra.html

UPDATE: Sajnos ez a link már nem működik, de ha jelzitek az igényt a minimano@minimano.hu e-mail címre, akkor elvileg ugyanúgy elküldik a csomagot.

 A csomag tartalma:

• 1 db tommee tippee cumisüveg
• 1 db tommee tippee cumi, 0-6 hó
• 1 db NUK játszócumi, 1-es méret
• 1 db BabyOno mikrós sterilizáló tasak (elvileg 20 alkalommal használható)
• 2 db Lansinoh tejtároló tasak
• 2 db kókuszvajas testápoló minta
• 2 db Lansinoh melltartó betét
• 1 db Chicco melltartó betét (1 zacsiban 2 db van)
• 1 db 50+ napvédő babáknak, 15 ml
• 3 db babafürdető (ez sajnos ki volt folyva, úgyhogy ki kellett dobnom)
• 12 db Blistex ajaknyugtató krém minta (1 tasak 3-4 alkalomra elég és tényleg pihe-puha ajkakat csinál)
• sok-sok katalógus

4.Promobox

Az Édes Kisbabám oldalán kell regisztrálni, de van alkalmazás is, ott is megoldható. Ki kell választani melyik ALMA Gyógyszertárban szeretnénk átvenni, majd kapunk egy kódot. Evvel akóddal, illetve a kiskönyvvel kell bemenni és meg is vagyunk. A doboza nagyon cuki és később is használható.

Link: http://edeskisbabam.hu/

A csomag tartalma:

• 1 db Gabi popsikrém, 75 ml
• 1 db Sudocrem, 10 ml
• 1 db Philips Avent tejtároló pohár
• 1 db recepttartó
• 1 levél Ladeevit terhesvitamin
• receptújság
• szórólapok (itt azért akad pár hasznos infó az adókedvezményről, juttatásokról)

5. Felicitas

Ehhez elvileg a védőnő ad kuponfüzetet, ha ez nem történik meg semmi baj, a Felicitas oldalán is lehet regisztrálni. A regisztrációt követően ki kell választani hol szeretnénk átvenni a csomagot (DM, Gyógyszertár stb.) és megküldik e-mailben a kódot. Pár napon belül be kell menni érte a kiválasztott helyre, különben a kód érvényét veszíti. ( Itt is kell a kiskönyv.)

Link: http://www.felicitas.hu/regisztracio/

A csomag tartalma:

• kismama magazin
• kedvenc magazin (rejtvényújság)
• 2 db Lansinoh tejtároló tasak
• 1 db Nivea protect&care deo, 35 ml
• 3 db Nivea arcápoló minta (ránctalanító szemkörnyélápoló, nappali krém, éjszakai krém)
• 2 db Nivea Baby termékminta (fürdető és testápoló tej)
• 5 db Mecsek Baby teafilter
• 1 db Herbária Laktoherb teafilter
• 1db Herbária Babamosoly teafilter
• 2 db Denkmit mosógél minta (színes ruhákhoz)
• Felicitas tájékoztató füzet (rengeteg hasznos infó van benne a várandósságról, szoptatásról stb.)

Érdemes őket megkérni, már csak azért is,mert nagyon jó bontogatni a csomagokat.

Szóval összejött.

Szívem szerint rögtön másnap elmentem volna a dokihoz, de gyorsan utána olvastam és kiderült, hogy teljesen felesleges még. Jött pár nap várakozás, ami sajnos nem telt olyan könnyen, mint gondoltam.

Kezdődtek a rosszullétek.

Itt szeretném leszögezni, hogy számomra hatalmas csalódás volt a "reggeli rosszullét" elnevezés. Ez egy jóóóó nagy KAMU. Én rosszul voltam reggel, délben, este és még éjszaka is. Minden lehetséges módszert kipróbáltam. Ittam gyömbért, ettem B6 vitamint, próbáltam hideg kólát,kekszet, tényleg mindent, amit csak hallottam, de semmi nem vált be.

Mikor elindultam dolgozni, már a megállóban kidobtam a taccsot, aztán a munkahelyen is többször rohannom kellett. Szó szerint semmi nem maradt meg bennem. Olyan szagokat kezdtem érezni, ami mások szerint nem is létezett. A konyhába hetekig nem tudtam kimenni, néha még párom illatát sem tudtam elviselni.

Közben a 7. héten megvolt az első ultrahang, minden rendben volt, kiscsillagnak dobogott a szíve, örömömben rögtön el is sírtam magam. Attól a pillanattól kezdve vált számomra valóságossá az egész. Nem volt és most sincs fogadott orvosom. Eddig semmilyen negatív tapasztalatom nincsen, remélem ez nem is fog változni.

Ekkor már úgy néztem ki, mintha most jöttem volna a Walking Dead forgatásáról. Dolgozni nem tudtam. Egész nap az ágyat nyomtam és próbáltam magamba erőltetni legalább egy kis folyadékot, hogy ne kerüljek kórházba, de az is nagyon nehezen ment. Párom egyre jobban kétségbe esett, próbált segíteni, de nem tudott. Majdnem minden este sírtam, úgy éreztem , hogy már sosem leszek jól. Vártam a 12. hetet, mert mindenki azt mondta , akkor el fog múlni. Hát nem így lett.

Az első genetikai ultrahangon minden tökéletes rendben ment, egészséges volt és szépen fejlődött a nehézségeim ellenére is. A vérképem pocsék lett, a növekedéshez szükséges tápanyagokat elszívta a baba, én meg semmit nem tudtam pótolni. Az egyetlen dolog, amit tehettem, az az, hogy vártam.

A védőnő megdicsért, hogy milyen ügyesen fogytam 13 kilót. Azt hittem az agyamat eldobom, olyan ideges lettem. Ezután megmérte a vérnyomásomat és közölte, hogy magas. Háááát nem csodálkoztam rajta. Kedvesen mosolyogtam és elköszöntem.

Jött még pár hét szenvedés, de a 18. héten szerencsére a rosszullétek enyhülni kezdtek és mára már (23. hét) teljesen elmúltak. Mondjuk a fogmosás még mindig egy kész tortúra, de az eddigiekhez képest ez már semmi.

Na nézzük, hogyan is kezdődött.

Gyönyörű volt a karácsony, csak mi ketten a párommal, de éreztem, hogy valami nincs rendben. Valami nagyon hiányzott. Aztán beugrott, babát szeretnék. Ez elég meglepő volt tőlem, hiszen én nem akartam gyereket. Úgy gondoltam, hogy mi ketten tökéletesek vagyunk így, különben is fiatalok vagyunk még (én 26, ő 27). Párom persze mondta, hogy majd úgyis bekattannak a hangyák. Hát, igaza lett.

Szóval jött a Szilveszter, új év, új célokkal. Itt volt az ideje, hogy beavassam páromat az elképzelésembe. Meglepődött a hirtelen változáson, de nagyon örült. Aznap még jól kibuliztuk magunkat, másnaptól pedig új, egészséges életet kezdtünk, tele tervekkel. Abbahagytam a dohányzást, mivel volt konkrét cél, meglepően könnyen ment.

Az első hónap nem sikerült. Teljesen letörtem, hiszen eddig mindig minden akkor történt és úgy, ahogy akartuk. Rá kellett döbbennem, hogy innentől kezdve bizony már nem mi fogunk irányítani. Legalábbis nem teljes mértékben.

Eljött a február. Addigra elolvastam egy csomó nagggyon hasznos tanácsot, meg azt is, hogy általában 4-5 hónap mire összejön. Az igazság az, hogy van egy kevés (khm, valójában sok) plusz kiló rajtam, így kiderült, hogy ez még nehezíti egy kicsit a dolgot. Innentől kezdve viszont már nem görcsöltem rá. Hiszek a sorsban, úgy voltam vele, hogy majd jön, ha jönnie kell.

Épp munkából hazafele tartottam február 24-én, mikor eszembe jutott, hogy lassan egy hete késik. Párszor már előfordult, de biztos ami biztos bementem a legközelebbi drogériába és vettem 2 db tesztet. Hazaértem, gyors pisi és vártam. Hát, nem kellett valami sokáig várni, ugyanis abban a pillanatban megjelent a második csík.

Férjem még dolgozott, vagyis akkor már hazafelé tartott a munkából. Rengeteg verziót lefuttattam a fejemben a tervezés időszakában, hogy majd milyen romantikusan és cukin fogom bejelenteni neki. Na persze... semmi sem lett az egészből. Már fogtam is a telefonomat és automatikusan tárcsáztam. Megkérdeztem, hogy érzi magát és biztonságosan vezet-e. Közölte, hogy igen, mire elmondtam, hogy pozitív lett a terhességi tesztem, szóval babánk lesz. Azt hittem bepánikol vagy valami, de annyi volt a reakció, hogy:

"Tudom!"

Mint kiderült, ő már egy hete tudta, hogy késik. Egyszer megjegyeztem neki, hogy hányingerem van a vacsitól, meg szerinte "furcsán" viselkedtem, ő meg baromi okosan összerakta a képet. Na szép, igazán szólhatott volna nekem is. :)

Innentől kezdve nagy volt az öröm, meg a pánik is. Egyik percben vigyorogtam, másik pillanatban majd megfulladtam a pániktól. Aztán hazaért párom, teljesen nyugodtan és közölte, hogy ne aggódjak, nem lesz semmi baj. Én pedig hittem neki és nem paráztam. Legalábbis pár óráig.