Egy babával vagy egy kisgyerekkel egyáltalán nem egyszerű programokat szervezni, főleg úgy, ha még "viselkedni" is kell az adott szituációban.

Nem mondom, hogy az esküvő előtt jobban izgultam, mint a menyasszony, de szerintem a stressz szintünk kicsit közelített egymáshoz.

Fogalmam sem volt, hogy Lili hogyan fog viselkedni az esküvőn. Több nehezítő körülményt is számba vettem, amivel "zavarhatjuk" magunkat és a násznépet.

Mivel Lili a 20 perces keresztelőt sem bírta ki, így gyorsan egyeztettem a barátnőmmel, hogy "Bocsi-Bocsi, de mindenki jobban jár, ha mi inkább a templomi szertartás végére megyünk csak." Persze avval tisztában voltam, hogy valószínűleg fel sem tűnne neki a ceremónia közben, ha Lilien éppen nyüglődik, de nem akartam, hogy 1) mások ne az ifjú párt hallják, hanem minket 2) az esküvői videón az igen helyett a gyereksírás legyen hallható.

Úgy gondoltam, hogy egy veszélyhelyzet kilőve. Jött a ruha kérdés. Elég maszatolós korszakát éli a kisasszony, ezért szintén egyeztettem a menyasszonnyal, hogy Lili fehér ruhában lesz. Na nem azért, hogy "ellopjuk" a nagy napot, hanem mert ha éppen magára önt egy tál pörköltet, akkor egyszerűbben folttalaníton a fehér ruhát menetközben, mint egy színeset. Persze vihetnék neki pótruhát, amit meg is teszek, de azért nem szeretnék 500 ünneplőt venni/vinni, hogy a násznépes képeken ne egy kismalac, hanem egy gyerek látszódjon.

Következő kérdés, babakocsi jön vagy marad? Arra jutottam, hogy inkább elvisszük, az autóban elfér, max világot lát egy kicsit. A pár igen kedvesen és előrelátóan foglalt egy szobát, ahol a picik tudnak pihenni, de ahogy ismerem a lányomat úgyis kendőben fog aludni rajtam. Bár ez a jobbik verzió, hogy alszik.

Na és itt jött a következő buktató. Lili 7 órakor fürdik, 8 órakor meg altatás jön, különben ordítás lesz a fáradtságtól. A polgári szertartás 17:30-kor kezdődik. Ha tart egy órát, akkor is lesz 8 óra mire kezdődik a vacsi, addigra Lilient pont altatni kéne. Na ezt hogy oldom meg? Ráadásul biztos voltam benne, hogy lerókázza a ruhámat vagy összekeni valamivel, tehát ha a gyerek nem is, én tuti foltosan fogok rohangálni. Na meg a magassarkú, a ruhához mindenképpen azt kell felvennem, de abban hogyan fogom ringatni Lilit, amikor magamra kötöm a kendőt? 

Mint látjátok, volt pár parám az esküvő előtt. Rettegtem attól, hogy valahogy "elrontjuk". Előtte két napig alig aludtam, próbáltam megoldást találni az esetlegesen felmerülő problémákra.

Hát mint kiderült ezt is túlaggódtam, teljesen feleslegesen.

Az esküvő napján jött egy kisebb hidegfront, aminek következtében Lili egész nap 20! percet aludt csak. Skeresen megérkeztünk a helyszínre, útközben Lili elludt. Áttettük a babakocsiba, de amint elkezdődött a szertartás ordítva felébredt, úgyhogy fogtam a kendőt és a gyereket és gyorsan kirohantam vele. Ezután viszont viszonylag problémamentesen haladtak a dolgok. Néha elálmosodott, bár aludni nem tudott a sok izgalmas látnivalótól. Mindenkivel pacsizott és nevetgélt. A vacsorát szépen csendben végigülte az etetőszékben, imádja nézni, ha eszik valaki.

Az est nagy részében kendőben volt és még táncolni is tudtunk vele egyet.

Kilenc órakor bevágta a szunyát.

Sajnos a babakocsiba nem sikerült átvarázsolnom, így éjfél előtt inkább hazajöttünk. Kezdett ébredezni Lili, az én hátam meg nem igazán bírta már tovább. A zene amúgy egyáltalán nem zavarta, a másnap engem annál inkább. Mivel Lili végülis aludt az este folyamán, ezért ugyanúgy hajnali ötkor indította a napot. Na az határozottan fájt, aznap a túlélésre játszottunk férjemmel és egyfolytában az órát néztük, hogy mikor jön már az esti alvás.

Azt nem mondom, hogy ezen a héten újra bevállalnék egy lagzit a gyerekkel, de sokkal jobban sikerült, mint számítottam.