Karácsony körül mindenki szebbnél szebb posztokban és bejegyzésekben mutatja meg, hogy milyen csodákat alkotott saját kezével. Mivel én nem igazán szoktam szépíteni a dolgokat, így megmutatom nektek az én kreálmányomat.

A kézügyességem közelít egy nagy nullához, de a lelkesedésem minden évben megérkezik karácsony közeledtével. Idén is elkapott a hév és eldöntöttem, hogy elkészítem életem első karácsonyi kopogtatóját.

Felkerestem egy dekorboltot, ahol beszereztem pár alapanyagot, ragasztópisztoly pedig már volt itthon.

Most pedig nézzük mi kellett az én csodaszép kopogtatómhoz: 

• koszorúalap (ez esetben szalma, mert csak ez volt a boltban)
• ragasztópisztoly
• dekorszalag
• masni,gömbök, vagy amit szeretnél rápakolni

Nem bonyolítottam túl a dolgot, hiszen ismerem magam.

Az egész csak annyiból áll, hogy a szalma koszorúalapra rátekertem a szalagot, amit a ragsztópisztoly segítségével rögzítettem.

Ezután szintén a ragasztópisztolyt használtam szépséges művemhez, amire ráragasztottam mindent, amit jónak gondoltam.

... és tádááám, már készen is volt.

Szép lett? Annyira nem.

Kitettem-e az ajtóra? Hát persze.

Minden kézzel készített alkotásomnál  "A tanú" cimű film klasszikus mondata jut eszembe: "Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk."

És hogy mégis mi a konklúzió? Attól, hogy mások szerint (vagy akár szerinted) nincs kézügyességed, az még nem azt jelenti, hogy nem próbálhatsz meg alkotni. Lehet, hogy nem lesz tökéletes, de ha ránézel, akkor mégis jobb érzés fog el, mint egy boltban vásárolt akármi láttán. (Vagy maximum röhögsz egy jót.)

Kövessetek Facebookon, hogy ne maradjatok le egy bejegyzésről sem!

Instagramon is megtaláltok v.szani , Youtube-on pedig Család Születik néven