Amikor eldöntöttük, hogy belevágunk a baba projectbe egy percig sem gondoltuk, hogy probléma lehet, hogy albérletben élünk.

Párommal mind a ketten úgy gondoljuk, hogy az albérlet nem egy rossz dolog. Ha kinőjük a lakást, ahogy most is történt, akkor költözünk egy nagyobba. Ha az új munkahely messze van, akkor közelebb cuccolunk. Ha a város másik végében jobb az ovi, akkor megyünk oda.

Persze elismerem, hogy az albérletezésnek vannak hátulütői. Általában csak arról beszélnek, hogy a gonosz szemét albérlők mennyire kihasználják szegény tulajdonosokat. Viszont az éremnek mindig két oldala van. Eddig szerencsére csak egy érdekes helyzetbe csöppentünk bele, de az tényleg kiakasztó volt. A kedves "főbérlő" úgy gondolta, hogy attól, hogy mi ott lakunk neki szabad bejárása van a lakásba. Ez csak azért volt probléma, mert képes volt szombaton hajnali hatkor bejönni "leolvasni a villanyórát" , valamint rendszeresen átnézte a postánkat. Két hónapig bírtuk, aztán inkább a kauciót otthagyva elköltöztünk. (Mert elmondása szerint mi lelaktuk a lakást, ezért nem volt hajlandó visszaadni.)

Ettől az egy példától eltekintve tényleg nem volt probléma. Az tény, hogy nem a legegyszerűbb macskával és gyerekkel albérletet találni, de eddig nekünk mindig szerencsénk volt. Persze itt azért az is közrejátszik, hogy legyen elegendő tőkéje az embernek.Ha alkudozás nélkül valaki ki tudja fizetni a 2, egyes esetekben 3 havi kauciót, akkor nem igazán problémáznak ilyeneken. Meg ugye egyszerűbb bútorozatlan lakást kivenni, hiszen ott a tulajdonos nem félti a cuccait. (Bár azért tudjuk, hogy ezek annyira nem egyszerű dolgok.)

Szóval nem gondoltuk egy percig sem, hogy ez bármiféle hátrányt jelentene.

Aztán jött a VÉDŐNŐ. (Szerencsére a költözés következtében már nem hozzá tartozunk. Plusz egy érv az albérlet mellett.) 

Az első találkozás alkalmával megkérdezte, hogy saját lakásról van-e szó. Mikor említettem, hogy béreljük, akkor egy gúnyos mosolyt kaptam válaszul, majd egy dörmögést az orra alatt: "Elég nagy felelőtlenség így gyereket vállalni."

Hirtelen megszólalni sem tudtam. Felelőtlenség? Miért? A lakásban minden a miénk, normális felnőtt emberek vagyunk, a gyereknek mindent meg tudunk adni, ami kell. (Khmm... meg egy csomó értelmetlen felesleges dolgot is sajnos.)Milyen jogon ítél el engem? 

Véleményem szerint nem akkor leszünk felelős szülők, ha saját házba vállalunk gyereket. Van akinek nem létszükséglet, hogy a neve szerepeljen egy papíron és olyanok is akadnak, akiknek nincs lehetőségük sajátra. Ettől még nem rossz emberek és ugyanúgy joguk van családot alapítani, mint bárki másnak.

Én szeretem ezt az életformát. Élvezem, hogy nem vagyunk röghöz kötve. Így legalább ha jön a tesó, akkor mehetünk egy nagyobba, bár most pár évig nincs tervben a költözés.