Egy dologban 1000%-ig biztos voltam már akkor is, mikor Lilien csak tervben volt. Az pedig nem más, mint a Keresztelő. Azért az egyes szám, mert pàrom nem túl vallásos, viszont tudta, hogy ez nekem nagyon fontos, így nem ellenkezett. A terhesség alatt "kijelöltük" a keresztszülőket. Nem bonyolítottam túl a dolgot, lényegében közöltem, hogy ti lesztek azok, ellenvetés nincs. (Nem mintha szándékukban állt volna ellenkezni.)

Picit bonyolította a dolgot, hogy 2 keresztapát és 1 keresztanyát szerettünk volna. Azt hitttem ez majd problémát okoz, de hihetetlenül elkeseredtem, amikor megtudtam, mennyire a pénz számít ebben a kérdésben is. Semmi egység nincs a dologban, templomonként változnak a feltételek és az anyagiak.

Biztos voltam benne, hogy nem fogok a keresztelőért fizetni. Teljesen felháborodtam, hiszen ennek nem így kéne működnie. Több templomot is felkerestem, a legtöbbnél konkrét tarifát mondtak. Aztán rátaláltam egy ferences templomra. Nem volt nekik gond, hogy több keresztszülő legyen és az anyagiakról is akkor beszéltek, mikor rákérdeztünk. Nem kerül semmibe, viszont, ha adományt adunk, akkor azt elfogadják. Na ez a hozzáállás tetszett. Persze, hogy adunk, tervben volt, de mennyivel másabb, ha nem követelik.

Meglett az időpont, gyorsan csináltam otthon meghívókat, mégis legyen valami emlék a keresztszülőknek is. Lilinek használtan vettem egy rózsaszín fodros ruhácskát. Mivel egy alkalomra kell csak, nem akartam vagyonokat költeni rá. Mondjuk annyira nem volt jó választás, mert a gyerek kb megsült benne, de most már mindegy.

A Keresztelő előtti héten volt egy személyes találkozó, ahol beszélgettünk pàr szót az Atyával. Igazán kedves volt és megértő. Megkérdezte, hogy miért nem volt templomi esküvőnk. Én meg őszintén elmondtam, hogy a párom teljesen kiakadt, hogy jegyesoktatásra kéne járnunk és mivel nem vallásos, ezt nem akarta bevállalni. (Férjem meg is jegyezte , hogy ezt ilyen nyíltan nem kellett volna elmondanom,de hát na! Csak nem hazudok a templomban egy papnak. ;) )

Szóval nem volt gond, mondták, hogy ha mégis úgy döntünk, nagyon szívesen fogadnak minket evvel kapcsolatban is. (Hmmm, ezen azért elgondolkodtam. :) )

Eljött a Keresztelő napja. Lili természetesen megint máshogy alakította a napirendjét, úgyhogy pont akkor szeretett volna aludni, amikor a szertartás kezdődött. Egy nagy ordítás lett az egészből, egészen addig, amíg fel nem vette a kígyónő pózt. (Tudjátok, amikor hanyatt fekszik a kézben és teljesen lehajtja a fejét, c alakba görbîtve a hátát.) Az egyik keresztapuka ezt más póznak hívta, de mégis egy keresztelőről van szó, úgyhogy inkább le sem írom. Amint kiértünk a templomból Lilinek jobb kedve lett és hazafele a kocsiban el is aludt.

Miután hazajöttünk és bográcsoztunk egyet. Itthon Lili már nagyon jól érezte magát. Tetszett neki, hogy ő van a középpontban és mindenki dajkálja. 

Ebéd után felvágtuk a tortát, amit őszintén nem a gyereknek vettünk, hanem magunknak, hiszen ő még nagyon nem ehetett belőle.

Összességében jól alakultak a dolgok, de azért örülök, hogy már túl vagyunk rajta.

Kövessetek Facebookon, hogy ne maradjatok le egy bejegyzésről sem!

Instagramon is megtaláltok v.szani néven