Minden anyuka úgy gondolja, hogy az ő gyereke a legszebb, legokosabb, legtökéletesebb és ez így is van rendjén. Hiszen 9 hónapig bennünk növekedett, a lényünk teljesen az övé és miatta tudjuk milyen érzés az, amikor a testünkön kívül dobog a szívünk. 

Természetesen mindenki aggódik a babája miatt. Vajon megfelelően fejlődik? Eleget eszik? Jól halad a mozgásfejlődéssel? és még napestig sorolhatnám mennyi minden van, amin aggódni lehet. Főleg, ha valaki olyan kis paramami, mint én. (Bár már beismerem, hogy az vagyok, így talán a gyógyulás rögös útjára léptem.) Mindannyian átéljük valamilyen szinten az aggódásnak ezt a formáját. Ezért nem is értem, hogy mégis mi okból akarunk kicseszni egymással? 

Konkrét példa:

Egy kedves ismerősömmel, akivel nagyjából egyszerre szültünk,a védőnőnél várakoztunk, amikor feltett nekem egy kérdést. Arra volt kíváncsi, hogy Lili forog-e már, mert az ő picije még nem. Mivel a "dévényes" mozgásfejlődésből nagyjából kiokosított, ezért mondtam neki, hogy próbáljon megnyugodni, nincs semmi gond a kicsivel, nincs lemaradva egyáltalán. Eddig minden rendben ment, van még majdnem két hónapja, hogy megmutassa a tudományát. Aztán a beszélgetésbe hirtelen becsatlakozott pár anyuka, amitől teljesen pánikba esett szegény. Előkerült a dicsekvés: az én gyerekem már forog 1 hónapja, az én gyerekem már négykézlábra állt, az én gyerekem már kúszik, az én gyerekem már agysebész....

Értem én, hogy büszkék vagyunk a mi kis szemünk fényére és szeretnénk világgá kürtölni milyen nagyon ügyes, de ezt nem ott és nem akkor kellett volna megtenni. Ennek is, mint minden másnak, megvan a maga ideje.Ne egy olyan anyukának dicsekedjünk csemeténk hiperszuper fejlődéséről, aki épp elbizonytalanodott. Mi is lehetünk bármikor az ő helyében és nekünk is jól esik majd a bíztatás.

Minden baba a saját tempójában fejlődik.Ha előbb, mint ahogy a nagy könyv írja, akkor örüljünk neki, de ne dörgöljük mások orra alá, mert ez nem verseny.

Előbb-utóbb minden baba megtanul forogni, ülni, állni, beszélni, szinte magától. Szerintem nem attól lesz valaki jó anya, ha a gyereke már 8 hónaposan fut és nem is attól, ha 5. osztályos korában csak ötöse van.

Akkor leszünk igazán jó anyák, ha felnőtt korában egy boldog, kiegyensúlyozott ember lesz belőle, mert akkor tényleg jól csináltuk.

Szóval anyukák, fel a fejjel! Bízzunk a kicsikben és egy dolgot ne felejtsünk el!

A babáink nem olvasták azt a bizonyos könyvet!

Kövessetek Facebookon, hogy ne maradjatok le a következő bejegyzésről! Illetve  játszatok az oldalamon futó nyereményjátékkal a Babyzoo ajándékcsomagért!

Instagramon is megtaláltok v.szani néven