A gyereknek kell a tiszta, friss levegő, ez tény. Azt inkább hagyjuk, hogy a város közepén egy mennyire valósul meg. A környezetváltozásra szüksége van mindkettőnknek, viszont nekem lelkierő sem árt egy-egy sétához.
Többek között azért, mert a 3. emeleten lakunk és nincs lift. Tároló van, na de na. Egér, csótány, jeti vagy bármi megmászhatja a kocsit, szóval nincs gusztusom lent hagyni, utána meg beletenni a gyereket. Pfúj bacik!

Szóval a napi séta igazi kihívás, amibe nem kicsit fáradok le. Határozottan segít, hogy már úgy tekintek rá, mint az edzés részére. Mire Lili megtanul menni, addigra teljesen kiizmosodok.

A terhesség alatt is tudtam, hogy ez nem lesz egyszerű minden nap, ezért direkt olyan babakocsit kerestem, ami könnyű. Kb két héttel ezelőttig a mózeskosarat használtuk. Az sem volt egy sétagalopp, de akkor legalább a vázat nem kellett cipeljem. ( Azt azért a tárolóban mertem hagyni.) Viszont Lili kezdte nagyon unni, hogy nem lát semmi, ezért váltottam a sportrészre, ami teljesen dönthető és téliesíthető. Összecsukva simán elfér az előszobában, nagyjából 7,5 kiló. Pont, mint a gyerek.

Szóval a séta.
Az egész természetesen avval kezdődik, hogy felöltözöm, kabát, csizma meg minden. (Utálom a telet.) Ezután jön Lili. Mire felöltöztetem, addigra kellemesen leizzadok. Gyereket karikáskendőben magamra rakom, vállamon a pelenkázó táska, kézben a lábzsák, meg a babakocsi. Na, ha kijutottom az ajtón, ami azért nem kicsi logisztikát  igényel, akkor jön a "hogyan zárkozzunk be". 10 perc alatt ez is megvan, gyerek addigra rájön, hogy melege van és nyűglődni kezd, én pedig minimum 2 liter vizet veszítettem. Jön a lépcső. Óvatosan lépkedek, nehogy lezúgjak, közben a hülye kocsi csattog a lépcsőn, hiszen már megint nem vettem le róla az alsó kosarat. Sosem használom, de rajta marad, hiszen mi van, ha kell?

Leérve kocsi szétnyit, Lili kendőből ki,kocsiba be és becsatol. Pokróc rátesz, lábzsák felhelyez, ekkor már ordít. Nem gond, a cumi megoldja. De hol a cumi? HOL A CUMIIII???? Gyerek eközben már összehívta az egész lépcsőházat. Sokszor mondom neki, hogy: "Cssssss, semmi baj" , de nem hiszi el. Nagy nehezen elővadászom a cumit. Természetesen a pelenkázó táska legalján volt. Gyorsan szájába be és rögtön, mintha kikapcsolták volna.

Lili csendben, babakocsi startra kész, én leizzadva, elfáradva és inkább bele sem gondolok mi lesz felfelé...

Instagramon v.szani néven megtaláltok