Minden anyuka úgy gondolja, hogy az ő gyereke a legszebb, legokosabb, legtökéletesebb és ez így is van rendjén. Hiszen 9 hónapig bennünk növekedett, a lényünk teljesen az övé és miatta tudjuk milyen érzés az, amikor a testünkön kívül dobog a szívünk. 

Természetesen mindenki aggódik a babája miatt. Vajon megfelelően fejlődik? Eleget eszik? Jól halad a mozgásfejlődéssel? és még napestig sorolhatnám mennyi minden van, amin aggódni lehet. Főleg, ha valaki olyan kis paramami, mint én. (Bár már beismerem, hogy az vagyok, így talán a gyógyulás rögös útjára léptem.) Mindannyian átéljük valamilyen szinten az aggódásnak ezt a formáját. Ezért nem is értem, hogy mégis mi okból akarunk kicseszni egymással? 

Konkrét példa:

Egy kedves ismerősömmel, akivel nagyjából egyszerre szültünk,a védőnőnél várakoztunk, amikor feltett nekem egy kérdést. Arra volt kíváncsi, hogy Lili forog-e már, mert az ő picije még nem. Mivel a "dévényes" mozgásfejlődésből nagyjából kiokosított, ezért mondtam neki, hogy próbáljon megnyugodni, nincs semmi gond a kicsivel, nincs lemaradva egyáltalán. Eddig minden rendben ment, van még majdnem két hónapja, hogy megmutassa a tudományát. Aztán a beszélgetésbe hirtelen becsatlakozott pár anyuka, amitől teljesen pánikba esett szegény. Előkerült a dicsekvés: az én gyerekem már forog 1 hónapja, az én gyerekem már négykézlábra állt, az én gyerekem már kúszik, az én gyerekem már agysebész....

Értem én, hogy büszkék vagyunk a mi kis szemünk fényére és szeretnénk világgá kürtölni milyen nagyon ügyes, de ezt nem ott és nem akkor kellett volna megtenni. Ennek is, mint minden másnak, megvan a maga ideje.Ne egy olyan anyukának dicsekedjünk csemeténk hiperszuper fejlődéséről, aki épp elbizonytalanodott. Mi is lehetünk bármikor az ő helyében és nekünk is jól esik majd a bíztatás.

Minden baba a saját tempójában fejlődik.Ha előbb, mint ahogy a nagy könyv írja, akkor örüljünk neki, de ne dörgöljük mások orra alá, mert ez nem verseny.

Előbb-utóbb minden baba megtanul forogni, ülni, állni, beszélni, szinte magától. Szerintem nem attól lesz valaki jó anya, ha a gyereke már 8 hónaposan fut és nem is attól, ha 5. osztályos korában csak ötöse van.

Akkor leszünk igazán jó anyák, ha felnőtt korában egy boldog, kiegyensúlyozott ember lesz belőle, mert akkor tényleg jól csináltuk.

Szóval anyukák, fel a fejjel! Bízzunk a kicsikben és egy dolgot ne felejtsünk el!

A babáink nem olvasták azt a bizonyos könyvet!

Kövessetek Facebookon, hogy ne maradjatok le a következő bejegyzésről! Illetve  játszatok az oldalamon futó nyereményjátékkal a Babyzoo ajándékcsomagért!

Instagramon is megtaláltok v.szani néven

Topi nagyjából egy évvvel azelőtt érkezett hozzánk, hogy megtudtuk, Lili úton van. Egy percig sem merült fel a gondolat, hogy megválunk tőle. Szerencsére egy nagyon jó természetű cicáról van szó, aki inkább néha szobanövényként viselkedik.

Az egyetlen óvintézkedés, amit tettünk az az volt, hogy a gyerekszoba ajtajára került egy biztonsági rács. Ezt ha elmondtuk bárkinek, akkor rögtön jött a legyintés, a macska azt úgyis átugorja. Hát nem! Topi ugyanis nem tud ugrani. Nincs semmi egészségügyi problémája, egyszerűen hihetetlenül lusta, de emelett egy nagyon okos és könnyen tanítható cica.

Mikor kiderült a terhességem, akkor férjem rögtön át is vette a feladatot, miszerint ő fogja takarítani a macskaalmot. ( Ez annyira megszokott lett számára, hogy a mai napig ő csinálja és szerintem fel sem tűnt neki ezidág.) 

A védőnőnk nem fogadta túl jól a hírt, mikor közöltem, hogy macska van a háznál és ez igen enyhe kifejezés. Folyton riogatott, hogy majd bántani fogja a babát, ráfekszik, megkarmolja és hasonlók. Ennek ellenére Topi természetesen maradt.

Mikor Lilit hazahoztuk a kórházból, a macskát egyáltalán nem érdekelte a dolog. Feltűnt neki, hogy van a lakásban valami hangos, rózsaszín csomag, de maximum rosszalló tekinteteket kaptunk tőle, hogy hallgattassuk már el. 

Ahogy nyílt ki a világ Lilien előtt és egyre jobban mozgolódott, Topi is elkezdett érdeklődni iránta. Mikor Lili a habtapin játszik, a macska odaül a közelébe és figyeli. Ha a baba észreveszi, akkor nagyokat sikongat, Topi szépen végighallgatja, aztán mint aki jól végezte dolgát, elmegy aludni. (Hiszen nagyon megterhelő számára, ilyen sokat ébren lenni.) 

Egy dolgot viszont nagyon nem szeret. Az pedig Lili sírása. Ha a baba rákezd, Topi elfut a fürdőszobába és belebújik a kádba. Nem mintha ez sokat segítene.

Összegzésnek annyit, hogy tényleg nem félek, hogy Topi bármikor bántaná Lilit, ennek az ellenkezőjéről viszont nem vagyok meggyőződve. Természetesen nem fogom engedni, hogy rosszul bánjon majd a macskával, de egy kis szőrtépés vagy farokhúzás biztosan elő fog fordulni.

De addig szegény Topinak van még pár hónap nyugalom.

Instagramon v.szani néven megtaláltok

Ha tetszett, látogassatok el a Facebook oldalamra, ahol nyereményjátékot hirdettem!!!

Kb egy éve tudtuk meg, hogy bővül a családunk, ezért összeszedtem, hogy mi az, amit szeretek az anyaságban.

1.) Imádom, hogy amint meglát mosolyogni kezd.

2.) Imádom az illatát.

3.) Imádom, hogy napról-napra ügyesebb.

4.) Imádom nézni, ahogy rájön az apró összefüggésekre.

5.) Imádom figyelni, ahogy kinyílik előtte a világ.

6.) Imádom, ahogy alvás közben szuszog.

7.) Imádom, amikor etetés közben rámnéz a nagy szemeivel.

8.) Imádom, amikor sikongat az apjának. 

9.) Imádom, hogy fürdésnél kalimpál a lábaival és közben nagyokat kacarászik.

10.) Imádom, hogy mindig kettesével tüsszent.

+ Imádom, mert létezik.

Instagramon v.szani néven megtaláltok

A gyereknek kell a tiszta, friss levegő, ez tény. Azt inkább hagyjuk, hogy a város közepén egy mennyire valósul meg. A környezetváltozásra szüksége van mindkettőnknek, viszont nekem lelkierő sem árt egy-egy sétához.
Többek között azért, mert a 3. emeleten lakunk és nincs lift. Tároló van, na de na. Egér, csótány, jeti vagy bármi megmászhatja a kocsit, szóval nincs gusztusom lent hagyni, utána meg beletenni a gyereket. Pfúj bacik!

Szóval a napi séta igazi kihívás, amibe nem kicsit fáradok le. Határozottan segít, hogy már úgy tekintek rá, mint az edzés részére. Mire Lili megtanul menni, addigra teljesen kiizmosodok.

A terhesség alatt is tudtam, hogy ez nem lesz egyszerű minden nap, ezért direkt olyan babakocsit kerestem, ami könnyű. Kb két héttel ezelőttig a mózeskosarat használtuk. Az sem volt egy sétagalopp, de akkor legalább a vázat nem kellett cipeljem. ( Azt azért a tárolóban mertem hagyni.) Viszont Lili kezdte nagyon unni, hogy nem lát semmi, ezért váltottam a sportrészre, ami teljesen dönthető és téliesíthető. Összecsukva simán elfér az előszobában, nagyjából 7,5 kiló. Pont, mint a gyerek.

Szóval a séta.
Az egész természetesen avval kezdődik, hogy felöltözöm, kabát, csizma meg minden. (Utálom a telet.) Ezután jön Lili. Mire felöltöztetem, addigra kellemesen leizzadok. Gyereket karikáskendőben magamra rakom, vállamon a pelenkázó táska, kézben a lábzsák, meg a babakocsi. Na, ha kijutottom az ajtón, ami azért nem kicsi logisztikát  igényel, akkor jön a "hogyan zárkozzunk be". 10 perc alatt ez is megvan, gyerek addigra rájön, hogy melege van és nyűglődni kezd, én pedig minimum 2 liter vizet veszítettem. Jön a lépcső. Óvatosan lépkedek, nehogy lezúgjak, közben a hülye kocsi csattog a lépcsőn, hiszen már megint nem vettem le róla az alsó kosarat. Sosem használom, de rajta marad, hiszen mi van, ha kell?

Leérve kocsi szétnyit, Lili kendőből ki,kocsiba be és becsatol. Pokróc rátesz, lábzsák felhelyez, ekkor már ordít. Nem gond, a cumi megoldja. De hol a cumi? HOL A CUMIIII???? Gyerek eközben már összehívta az egész lépcsőházat. Sokszor mondom neki, hogy: "Cssssss, semmi baj" , de nem hiszi el. Nagy nehezen elővadászom a cumit. Természetesen a pelenkázó táska legalján volt. Gyorsan szájába be és rögtön, mintha kikapcsolták volna.

Lili csendben, babakocsi startra kész, én leizzadva, elfáradva és inkább bele sem gondolok mi lesz felfelé...

Instagramon v.szani néven megtaláltok

Új hónap, új oltás. A baba minden hónapfordulóját oltással ünnepeljük.

Mekkora kicseszés már ez!

Szokásos szerdai 10:45-ös időpontra megjelentünk az orvosnál. Rutinos anyukaként (na persze) most már teljesen nyugodt voltam.Az én lányomnak az oltás meg sem kottyan. Megkapta a Rota elleni oltást szájon át, majd jött enyhítésként a méricskélés. Az én kis "törpém" 7330 gramm és 64 centi. Ezután egyik, majd másik sonkácskába is kapott szurit, amit csak egy röpke sírás követett, hazafele menet pedig el is aludt.

Azt hittem ezen is túl vagyunk és folytatjuk a megszokott módon a napot. Hát már megint tévedtem ( kezdek hozzászokni )

Délután 4 órakor felébredt az ebéd utáni szunyából borzasztó ordítással. Én Lilit még soha nem láttam ennyire sírni. Szegénykém alig kapott levegőt, látszott rajta, hogy valami nagyon fáj. Párommal próbáltuk vígasztalni, elterelni a figyelmét, de sehogy sem sikerült. Aztán férjem bekapcsolta a tv-t és elindította a Bogyó és Babócát. (Nem vagyok tv ellenes, de nem szoktam engedni Lilinek még, hogy azt bámulja.) A színes rajzok rögtön felkeltették az érdeklődését, és a rész végére meg is nyugodott. Nagyszerű, már most függő.

A nap többi részében aludt és nyűgösködött. A fürdés kimaradt, mert természetesen pont kidőlt előtte, de annyi baj legyen.

Hajnalban nyöszörgésre ébredtem. Feltápászkodtam az ágyból, hogy visszaadjam neki a cumiját. Látszott, hogy alszik, de nagyon nyugtalan volt és dobálta magát. Amint hozzáértem éreztem, hogy tűzforró. Gyorsan ki az ágyból, lázmérés. 38,8!

Mivel láttam, hogy rosszul érzi magát, kapott egy kis lázcsillapító szirupot.

Viszont nem tagadta meg önmagát. Akármennyire is rosszul volt, ennek ellenére enni azt tudott.

Kb 15 perc után érezhetően elkezdett csökkenni a hőmérséklete. Mivel úgy voltam vele, hogy én már úgysem alszom vissza, beraktam a hintába, hogy ott aludjon el.

2 óra múlva fitten és vidáman ébredt

Délután ismét belázasodott, de akkor már nem viselte meg annyira. Másnapra pedig már semmi baja nem volt.

Instagramon v.szani néven megtaláltok

Volt egy rossz megérzésem Lili mozgásfejlődésével kapcsolatban. Nem mutatott egyelőre nagy eltérést, de úgy gondoltam valami nem stimmel.

Párom hiába mondogatta, hogy felesleges, én úgy láttam, hogy valami nincs rendben. Lili imádott hason aludni esténként, de ha napközben volt ebben a pozícióban, akkor üvöltés és kapálózás lett a vége. Még nem volt elkésve a fej emelésével, hiszen csak 2,5 hónapos volt, de úgy gondoltam inkább nézessük meg az izomzatát.

Így jutottunk el Dévény tornára január elején.Lista a gyógytornászokról:

http://www.deveny.hu/a-deveny-modszer/a-deveny-modszer-hasznalata-orszagszerte/deveny_kezelok_nevsora

Találtam is egy gyógytornászt, aki a módszert alkalmazza és pár nap múlva már ott is voltunk.

Lili a hölggyel a földön egy szál rövid ujjú bodyban, mi a férjemmel mellettük kéztördelve. Kezdődött az állapotfelmérés.

Az első fél óra vidáman telt, Lili ezerrel mosolygott, élvezte, ahogy forgatták. Aztán eltörött a mécses. Úgy elkezdett sírni, hogy szinte levegőt sem vett. Szóltam a hölgynek, hogy tartsunk szünetet, muszáj egy kicsit megvígasztalnom. Pár puszi és már jobban is volt, majd folytattuk, de akkor már hatalmas sírások közepette. Legszívesebben rögtön felkaptuk volna párommal, szörnyű volt hallgatni, ahogy sír.

A megérzéseim működtek, kicsit gyengék a vállai,illetve a nyaka. 

Lili úgy elfáradt, hogy öltözés közben elaludt, közben pedig megkaptuk az instrukciókat: otthon végezhető tornagyakorlatok, ha nincs változás, akkor 3 hét múlva ismét találkozunk. 

Szerencsére 1 hét után már határozottan látszódott a javulás.

Most, 4 héttel később szépen emeli a fejét, karjaival megtámasztja magát. A torna meghozta gyümölcsét, sőt. Annyira megerősödtek a vállai, hogy két napja megmutatta, át tud fordulni a hasáról a hátára.

Mindenkinek azt tudom javasolni, hogy ha egy kicsit is gyanakszik, vigye el gyógytornászhoz a babát minél előbb. Ha valami probléma van, könnyen kezelhető, ha nincs, akkor legalább kapunk egy pozitív visszajelzést, miszerint szépen fejlődik a kicsi. 

A Dévény alapítvány oldalán található egy tájékoztató füzet, ami tartalmazza az intő jeleket. Érdemes átnézni, itt a link:

http://www.deveny.hu/fo_tajekoztato_fuzet

Instagramon v.szani néven megtaláltok

Egy pár hónapos baba mellett nem sok időm van sütögetni, de a férjem nagyon édesszájú, így muszáj volt valami gyors süti receptet keresnem. Sokat kutakodtam a neten, de egyik sem tetszett, így próba szerencse alapon, összedobtam valamit, aminek akkora sikere lett, hogy párom kedvenc édessége lett. 

Íme a recept:

1 bögre darált mák

1 bögre teljes kiőrlésű liszt

0,5 bögre nyírfacukor

1 bögre tej 

1 tojás 

1 csipet só

1 tk sütőpor 

1 ek kókuszzsír 

0,5 citrom reszelt héja

Diabetikus barack lekvár 

Lényegében minden alapanyagot összeöntünk egy tálba a lekvár kivételével. Addig kevergetjük, míg  homogén állagú nem lesz. Egy 24 centis tortaformába öntjük, és 180 fokos előmelegített sütőben 25-30 perc alatt készre sütjük. Ha kihűlt baracklekvárral megkenjük a tetejét.

A sütési idő elég változó, attól függ milyen sütőt használunk. A legbiztosabb megoldás a tűpróba. 

Instagramon v.szani néven megtaláltok

Mindenki rémisztgetett, hogy a babák megszenvedik a 3 hónapos kötelező oltást. Magas láz, napokig tartó nyűgösség, étvágytalanság, egy csomó negatív hatást hallottam.

Már előtte való nap ideges voltam miatta, egész éjjel kattogott az agyam.  

Kétféle érzés kavargott bennem. Egy részről tudtam, hogy az oltás az ő érdeke. Kicsit most "megbetegítjük", de ezáltal megvédjük egy nagyobb bajtól. Másrészről hatalmas bűntudatom volt. A két hónapos oltást nagyon a szívére vette, alig lehetett megvígasztalni. Utána két napig rosszul volt. Nem tudott aludni és szinte folyamatosan sírt.Én meg most fogom és elviszem egy olyan helyre, ahol tudom, hogy megint fájdalmat okoznak neki. Bízik bennem, ennek ellenére én átadom az orvos karjaiba és hagyom ,hogy megszúrja. Teljesen kész voltam.

Délelőtt 10:45-re volt időpontunk. Vidáman ébredt, nagyon jó napja volt. 10 órakor megetettem és indultunk is. Az orvosi rendelőben vidáman vigyorgott mindenre és mindenkire, én meg már majdnem bőgtem. Szerencsére jött velünk a férjem erősítésnek.

Hát mint kiderült kissé túlaggódtam a dolgot. Az orvos egy pillanat alatt beadta neki az injekciót, Lili pedig kb fél perc sírás után màr mosolygott. Hazafele a kocsiban elaludt és egész nap csak enni kelt fel. 

Másnap reggelre bepirosodott egy kicsit a szuri helye,volt egy nagyon kicsi hőemelkedése, de gyógyszer nélkül le is ment neki. 

Szerencsére nem viselte meg a szuri. Ugyanolyan mosolygós, vidám baba, mint eddig. 

Remélem a jövő havit is ilyen jól viseli.

El sem hiszem, hogy már három csodás hónapja van velünk ez a kis tündér. Mintha tegnap ébresztettem  volna a férjemet, hogy indulnunk kell a kórházba. 

Túl vagyunk a karácsonyon és a szilveszteren. Mind a kettő új élmény volt. Annak ellenére, hogy tisztában voltam vele, semmire sem fog emlékezni, szerettem volna, ha minden tökéletes karácsonykor.Egyáltalán nem voltak elvárásaim, hiszen tudtam, hogy egy ilyen pici babával felesleges azért nagy dolgokat tervezni. Szerencsére elég jól alakult minden. Karácsonykor hármasban voltunk, pihengettünk, játszottunk. Imádta a karácsonyfát és az ünnepi fényeket.

Szilveszterkor szintén hármasban voltunk csak. Lili már 10 órakor aludt, a férjemmel szívünk szerint mi is lefeküdtünk volna aludni, de hősök módjára éjfélig fent maradtunk. Igaz, másnap nagyon nehéz volt felkelni.

Hihetetlen Lili milyen gyorsan fejlődik. Nagyon izgalmas látni, ahogy kinyílik előtte a világ. Minden nap meglep minket valami új kunszttal. Egyik nap csak a hátán nézelődik, a következőn már az oldalára fordul. Reggel némán vigyorog, este megkapjuk az elsô hangos kacajt. 

A nagy kedvence a sikongatás. Körülbelül 2 hete "tanulta" és azóta folyamatosan sikít mindenre. Nagyon tetszik neki saját hangja.

Az viszont már most feltűnt, hogy a drága játékok nem tetszenek neki. Karácsonyra vettünk neki egy hiperszuper szundikendőt, amit mindig a kiságyába teszek lefekvéskor. Egyik este hallottuk, ahogy boldogan sikongat és gőgicsél a szobájában. Örültünk, hogy "Ez az, teszik neki az ajándék." Hát nem.... nem annak örült. A bébiőr zöld jelzőfényének beszélgetett, irtó cuki volt.

Minden nap egy csoda vele.Anyának lenni a legjobb dolog a világon.

Kezdő szülőként az ember mindent meg akar venni a babànak és gyakran belefut olyan dolgokba is, amik teljesen feleslegesek. Természetesen mindenkinek magànak kell kitapasztalnia, hogy mire van igénye, de íme egy lista, hogy nekünk mi volt felesleges és mi volt nagyon hasznos.

Hasznos

Pihenőszék:             Az elején nem szerette, sőt! Az első két hónapban kifejezetten utálta. Ha beletettük, rögtön elkezdett sírni. A második hónap vége fele viszont már kezdte élvezni. Természetesen nem volt benne sokat. Egy idő után észrevettem, hogy hasfájás ellen is jó. Pár perc rezegtetés és máris kijött a puki, illetve a miegymás �
Viszont hiába volt cuki és rózsaszín és rezgős, nemrég lecseréltük. Sajnos olyat vettünk,ami 9 kilóig használható csak. Lili 3 hónaposan már 6,5 kiló volt, így eléggé össze volt már nyomva a székben. Kapott egy nagyobbat, ami még szebb és még jobban rezeg �

Adamo hinta:            Sok Adamo utánzatot árulnak, de már a képek alapján láttam, hogy nincs karabiner rajta, hogy a magasságot lehessen állítani, illetve maga a hinta sem állítható. (Az eredeti hintánál 2-2 lyuk van a rudakon, az utánzatokon pedig csak egy, ezáltal a hinta mérete nem módosítható.)
Ezek alapján én inkább az eredeti mellett döntöttem.
Mikor hazajöttünk a kórházból már másnap a hintába tettük pár percre, szerencsére tetszett neki. Mindenkinek csak ajánlani tudom, nekünk nagyon sokat segített. Ha Lilinek fájt a hasa, csak beletettük a hintába és a fel-le rugózás hatására pár perc múlva semmi baja sem volt. 2 hónapos korában már minden irányba hintáztatni kellett, mert nagyon élvezte. Lógattunk a hintára játékokat és elég hamar rájött , hogy ha kalimpál a lábával akkor ugrálnak a plüssök �

Játszószőnyeg:  Szintén az elejétől fogva használjuk. Imádja nézni a lelógó játékokat, elég hamar el is kezdte ütögetni őket, bár természetesen a koordinációval vannak még problémák, ami ilyenkor teljesen normális. Mi ebből egy teljesen alap, akciós verziót vettünk, a célnak tökéletesen megfelel. Most már kicsit kevesebbet használjuk, mert a játékhíd tartója miatt nem fog tudni átfordulni.

Zenélő forgó:           Ebből is egy alap darabot választottunk, forog, zenél és ennyi. Kb 1 hónapos kora óta értékeli. Imádja nézni, ahogy körbeforognak a baglyok és mindig beszélget nekik.

Ami nekünk felesleges volt

Cumisüveg melegítő:     Mivel Lili tápszeres, ezért először forraltunk vizet és abba állítottuk bele a cumisüveget. Másfél hónap után úgy gondoltuk, hogy ez így nagyon lassú, szóval beruháztunk egy cumisüveg- és bébiétel melegitőbe.
Hát, egyáltalán nem lett jobb a helyzet és ez enyhe kifejezés. Míg a hagyományos melegítésnél kb 5-6 perc volt a tápszer melegítése, addig a melegítőben ez eltartott néha több,mint 10 percig. Az a 10 perc eszméletlen sok, ha a gyerek éppen kitalálta, hogy éhes és ordítani kezd. Két hét után szó szerint kivágtam a kukába, annyira felidegesített. Maradunk a régi verziónál.

Hálózsák:               Mikor hazajöttünk a kórházból, a hálózsákhoz még túl pici volt, hiába vettünk neki újszülött méretűt. Mire belenőtt, addigra meg hason kezdett el aludni, szóóóval nekünk teljesen felesleges volt.

Törlőkendő melegítő:    Ha valakinek olyan kis fagyos gyereke van, mint Lili, akkor ez igen hasznos dolog. Lehetne, ha nem foglalna akkora helyet. Miután már nem volt kedvem "kerülgetni" inkább egy alternatív megoldást választottam. Fogtam a törlőkendőt és rátettem a radiátorra, csak arra kell figyelni, hogy le legyen zárva a teteje.