Szánom-bánom bűnömet, de én a hordozós anyukákra mindig úgy tekintettem, mint egy űrlényre. 

Úgy gondoltam, hogy olyan "lusták", hogy még arra sem képesek, hogy kézben vagy babakocsiban vigyék a gyereket és biztosan csak az ő kényelmük érdekében van az egész. Ezúton is bocsánatot kérek minden hurcis anyukàtól és örömmel jelentem, én is beálltam az űrlények sorába. De kezdjük a legelején.

Amikor én azt mondom, hogy kupi van a lakásban, az kb annyit jelent, hogy 2, esetleg 3 olyan dolog is található, ami nem a helyén van. Rendmániás vagyok na, nincs mit ezen szépíteni. (Habár Lili tesz most már róla, hogy ez elmúljon.) 

Olyan két hónapos lehetett a kis törpém, amikor észrevettem, hogy nem igazán tudok csinálni mellette semmit. Igen, tudom. Béna vagyok, mert csak egy gyerek és biztosan bennem van a hiba, amit el is fogadok. Tudom, hogy vannak olyanok, akik jobban meg tudják szervezni a dolgokat, én sajnos nem tartozom ezek táborába. Viszont aki ismeri vagy látta már Lilit az tudja, hogy baromira nem egy könnyű eset a lányka. Tényleg 0-24 órában figyelni kell rá és kiköveteli, hogy vele legyen foglalkozva. Ami nem gond, tudtam, hogy a gyerekek így működnek, de valahogy a takarítás mániám nem jutott az eszmbe. Szóval a kisasszony 2 hónapos kora körül már nem igazán ment a főzés/takarítás és babaszórakoztatás. Szinte láttam mászni a bacikat a padlón, úgyhogy körülnéztem kendő piacon.

Hát te atya ég! Nekem fogalmam sem volt róla, hogy ennyi féle fajta kendő és hordozó van a piacon. Úgyhogy inkább elmentem egy kölcsönzőbe és 2 hétre béreltem egy szövött kendőt, amit megmutattak, hogy hogyan tudok megkötni a legegyszerűbben. Hát én 2 hétig lelkesen gyakoroltam plüssel, üresen, Lilivel, de egyszerűen nem ment. Próbáltam másik kötést is, de rá kellett jönnöm, hogy én ehhez hülye vagyok, úgyhogy inkább vissza is vittem és vettem helyette egy karikásat.

Na avval már volt sikerélmény. Könnyen fel tudtam rakni Lilit, aki édesdeden aludt is rajtam. Eleinte csak otthon használtam, de persze nem arra a célra, amire eredetileg vettem. Olyan 4 hónapos kora körül az én kis kölök mackóm rájött, hogy kendőben aludni nagyon jó. Úgyhogy csak ott aludt el, ha közben ugráltam vagy sétáltam a lakásban vele. Meg ugye jött a babakocsi undor, úgyhogy gyakran az utcán is elkezdtük a hordozást. Egy hónapig bírtam, mert hiába cserélgettem a vállaimon a kendőt azért Lili már igencsak 7 kiló felett volt, a hátam ezt meg nem igazán díjazta. Egy nagyon kedves ismerősöm kölcsönadott egy mei tait, ami határozottan sokat segített, viszont Lili háton nem maradt el benne, úgyhogy a szépen gyarapodó súlyával maradt az elől hordozás. Picivel több, mint egy hónapig abban aludt és azt vittem magammal, ha babakocsizni mentünk.

Aztán megint jött egy váltás és most jelenleg úgy állunk, hogy egyszer ebben, egyszer abban van el, attól függ milyen hangulata van. Bár most jobban csípi a karikás kendőt, mert abból jobban kilát. Az első karikásunk sajnos megadta magát. Használtan vettem, hogy már be legyen törve és sajnos  2 helyen is elfeslődött. S.O.S.-ben kellett keressek egyet, mert a szeparációs szorongás kellős közepén vagyunk és már csak a kezemben nyugszik meg, ami a majdnem 10 kilójával nem éppen egyszerű mutatvány. Így jutott hozzám egy Elena Sling karikás kendő. Szerencsére jó döntés volt. Nagyon kényelmes és jó anyagú kendő és az sem utolsó, hogy imádom a színét.

Lassan eléri azt a kort, hogy be lehessen szerezni egy csatos hordozót, már keresgélek a tökéletes után.

Szóval a hordozás nem az ördögtől való. A baba imádja, anyuka imádja, az emberek meg úgyis mindig találnak valamit, ami miatt furának lehet nézni a másikat.

Kövessetek Facebookon, hogy ne maradjatok le egy bejegyzésről sem!

Instagramon is megtaláltok v.szani néven