Már a megőrzőben próbáltam mellre tenni, akadt segítség is, de Lili nem akarta elfogadni a cicit. Úgy gondoltam biztosan fáradt, majd belejön.

De nem jött bele....

Próbáltunk többféle pózt, bimbóvédőt, segítettek a kórházban is, itthon is próbálkozott a védőnő, de egyszerűen nem ment. Lili egyszerűen "cicifóbiás" volt. Egy idő után, ha csak közelítettem felé a cicivel  ordításba kezdett és inkább nem evett.

Tejem az volt, így hát elkezdtem fejni, Lili pedig kapta a tejet cumisüvegből. Hogy elkerüljük a cumizavart, vettünk mindenféle spéci cumisüveget, ami ezt megakadályozza. Minden étkezést úgy kezdtünk, hogy megpróbáltam mellből etetni, aztán kapta a tejet cumisüvegből. Böfizés után pedig jött a fejés. Minden egyes alkalommal. Fájt a mellem, csöpögött és folyt fejés közben a tej, semmire sem volt időm, mert mire végeztem a fejéssel, Lili felébredt és kezdtük az egészet előről.

Két hét múlva, már alig volt pár csepp tejem, de én lelkesen fejtem és okosabbnál okosabb tanácsokat olvasgattam a neten, hogy nehogy elapadjon. Időközben felvettem a kapcsolatot egy szoptatási tanacsadóval, mert még mindig nem adtam fel, de ő sem tudott sajnos segíteni.

Itt viszont már közbeszólt párom, teljesen jogosan. Idegroncs lettem és utáltam magam. Hihetetlenül bénának gondoltam magam, hogy még a saját gyerekemet sem tudom táplálni. Naponta többször sírva fakadtam, mert nem tudtam elfogadni a helyzetet. Csak arra tudtam gondolni, hogy miattam lesz allergiás és beteg a gyerekem, és különben is utálni fog, hiszen nem szopik, nem lesz köztünk meg a kötődés.... A neten csak ilyeneket lehet olvasni és én kezdő anyukaként ezt el is hittem.

Aztán a 3. héten már egy csepp tejet sem tudtam fejni, gondolom közrejátszott a nagy stressz is, amit saját magamnak okoztam.

Döntetem kellett. Vagy elengedem az egészet és próbálom élvezni az anyaságot, vagy tovább kínzom magam és evvel veszítem el a meghittséget a baba és köztem.

Lilien tápszeres baba és nem, ettől nem vagyok rossz anya. Szépen fejlődik, minden étkezésnél a karomban tartom, ugyanúgy összebújunk és minden tőlem telhetőt megadok neki.

Egy boldog,kiegyensúlyozott baba...és most már az anyukája is az.