Előbb-utóbb mindenki saját családra vágyik. De mi jön ezután?

Szandi & Lili blog

2017\05\26 v.szani Szólj hozzá!

Napirend mindenáron

Mindenki azt mondja, hogy a babának az első pillanattól napirend kell.

De mégis hogyan alakítsuk ki? Hiszen nálnunk sem történik mindig minden ugyanabban az időben. Nem igazán értettem, hogy egy babával mégis hogyan értessem meg, hogy mikor aludhat és mikor ehet.

Persze amikor napirendről beszélünk, akkor nem arra kell gondolni, hogy percre pontosan kell történnie a dolgoknak. Itt elsősorban arról van szó, hogy meghatározott sorrendben történjenek a dolgok, hiszen a baba úgysem tudja mikor hány óra van.

img_4155.jpg

Nem igazán tudatosan, de Lilivel már az első pillanatban elkezdtem egy bizonyos rutint kialakítani. Na nem mondom, hogy milyen okos és előrelátó vagyok, hiszen erről szó sincs. A születése után a kórházban minden etetés után le kellett mérni. Ez úgy történt, hogy volt egy peluscsere, aztán mérlegelés, etetés és ismét mérlegelés. Ez alapján látták, hogy mennyit sikerült szopiznia a babának és ha kevesebbet evett, mint ami elő volt írva, akkor adtak neki tápszert. A 3 bent töltött nap alatt nekem teljesen természetessé vált, hogy minden etetés előtt átpelenkáztam a babát.

Egy idő után azt is észrevettem, hogy ha elkezdett nyűgösködni, mert jelzett a pocak és én a pelenkázó komódra tettem, akkor rögtön elhallgatott, hiszen tudta, hogy jön a kaja is.

Természetesen a fórumok és Facebook csoportok itt is elbizonytalanítottak egy időre. (Épp ezért ki is léptem mára már minden csoportból.) Az egyik kérdésnél a napirend volt a téma és a legtöbben azt írták, hogy náluk nagyon is fixen működnek a dolgok. Ekkor 3 hónapos kor körül jártak a babák. Én végig gondoltam egy napunkat és arra jutottam, hogy totális káosz az egész. 

Olvasgattam, tervezgettem, hogy mégis mikor kéne Lilinek ébrednie, hogyan is kéne működnie a dolgoknak. Még előre megírt táblázatokat is találtam, hogy mikor mit csináljon a gyerek. Egy idő után arra a következtetésre jutottam, hogy nem érdekel az egész. Nem fogom kényszeríteni a gyereket arra, hogy evés után 30 percet játszunk, ha ő 20 perc után aludni akar. Nem fogom erőlteti, hogy reggel 8-kor induljon a nap, ha ő 5-kor már ébren van. Úgy döntöttem ismét, hogy megbízom a gyerekben. Próbálom megtartani a sorrendeket, de nem csinálok belőle nagy ügyet, ha néha borul az egész.

Egyenlőre úgy tűnik, hogy a módszerem bevált. Lilinek nagyon kiszámítható napirendje alakult ki. Bár ehhez azért kellett fél év és rengeteg türelem. Hiszen az első 6 hónapban ő irányított. Annyira kevés az az idő, amikor még azt csinálhatja, amit szeretne. Először a bölcsöde, utána az óvoda és szépen be kell állnia a sorba, meg kell tanulnia a szabályokat. Had történjen egy rövid időre minden akkor, amikor ő szeretné, természetesen azért ésszerű keretek között.

Jelenleg így néz ki a napirendünk:

Reggelt ötkor ébred, reggeli után egy óra alvás következik, majd 10 óra fele uzsonna. Dél körül jön egy pár perces szundi, majd ebéd, játék és alvás háromig. Négy körül uzsonna, hétkor fürdés, nyolckor vacsora és alvás. Persze néha vannak csúszások, de a lényeg mindig ez. ( Mondjuk most pont kezdi elhagyni a reggeli utáni alvást.)

Annak viszont nagyon örölük, hogy ha egy egész napos program miatt változás van, akkor az nem viseli meg. Úgy gondolom, hogy ez főleg a nyaraláskor jön majd jól, de természetesen azalatt is az ő kényelme lesz az elsőszámú szempont.

Persze, tudom, hogy babafüggő, de véleményem szerint nem kell mindenáron rá kényszeríteni a könyvben leírtakat. Hiszen ő csak pici és nem hülye.

 

Kövessetek Facebookon, hogy ne maradjatok le egy bejegyzésről sem!

Instagramon is megtaláltok v.szani néven

Címkék: baba
2017\05\19 v.szani 1 komment

Naptej, kalap, napszemüveg! Na de milyet?

Végre itt a jó idő, ezért beleástam magam a témába. Mit, milyet és miért?

Azt nem mondom, hogy okosabb lettem, mert rengeteg ellentmondásos információt találtam, de azért összeszedtem nektek, remélem picit azért hasznos lesz.

 

Naptej!

A babák 6 hónapos kora alatt semmilyen fényvédő nem ajánlott. 6 hónapos kor után jöhetnek a fizikai fényvédő krémek. A fizikai fényvédők nem szívódnak be a bőrbe, hanem a bőr felszínen alkotnak védőréteget. Nagyjából olyan, mint egy vékony fényvisszaverő réteg a baba bőrén. Régen onnan biztosan fel lehetett ezeket ismerni, hogy vastag fehér réteget alkottak a bőrön. Manapság gyakran használnak nano alkotóelemet hozzá, ezért ez már nem látszódik, viszont itt jön a dilemma. Rengeteg magyar és külföldi cikket átrágtam ez miatt. Valahol azt írják, hogy éppen a nanorészecske miatt be tud jutni a bőrbe és ez károsíthatja a szöveteket, illetve akár még bőrrák is felléphet a későbbiek során ennek következtében. Viszont egy másik cikk szerint a kockázat minimális és az is csak abban az esetben, ha sérült bőrre kenjük a krémet. A harmadik verzió szerint, pedig ezek a termékek biztonságosan használhatók, mert az élő szövetig nem szívódnak be.

Abban viszont mindenki egyetértett, hogy az ezekben a krémekben előforduló nano titanium-dioxid, illetve nano cink-dioxid belélegezve tényleg veszélyes. Tehát, ha ilyen terméket választunk, akkor törekedjünk arra, hogy ne spriccelős verzióban. 

Nem igazán lettem okosabb, viszont muszáj volt venni valamit, ezért én egy Dm Babylove fizikai fényvédőt választottam Lilinek. 50 faktoros és nano titanium-dioxidot tartalmaz.

Bízom benne, hogy jól működnek  az ellenőrzések ezeknél a kencéknél és nem engednek forgalomba olyan terméket, ami káros lenne a babákra.

fullsizeoutput_238.jpeg

Kalap

Lili szerencsére elviseli a kalapokat, így nálunk még az sem feltétel, hogy kötős legyen. Az új védőnénink viszont egy nagyon jó dolgot javasolt, amit őszintén bevallom, nekem nem jutott volna eszembe. Az pedig nem más, mint a "légiós" sapka. Jó hosszan lelóg a nyakába és a vállára, így ott is kap egy kis extra védelmet a bőre. Úgyhogy a következő haditerv egy ilyet beszerezni.

img_3765.jpg

 

Napszemüveg

Ez ismét egy vitatott téma, ahol eléggé megoszlanak a vèlemények még orvosok között is. Egyes vélemények szerint szigorúan tilos, mert nem tanul meg a baba szeme védekezni az erős fénytől. A másik oldal viszont azt mondja, hogy a babák szeme ugyanúgy veszélyeztetett az UV sugárzás miatt, így a napszemüveg fontos kisgyerek korban is. Nem igazán tudtam, hogy most kinek higgyek, úgyhogy kikértük a háziorvos véleményét. Ő azt mondta, hogy mivel Lilinek nagyon világos a szeme, ezért ha elviseli magán a szemüveget, akkor mindenképpen hordja. A biztonság kedvéért a védőnőt is megkérdeztem, aki említette, hogy pont pár napja beszéltek erről a koraszülött osztály egyik orvosával és ők is amellett vannak, hogy a napszemüveg nagyon hasznos. Úgyhogy mi beruháztunk egybe. Természetesen fontos, hogy tényleg megbízható helyről vásároljunk napszemüveget, ami valóban UV szűrős, mert a "műszemüvegekkel" sokkal többet árthatunk a picinek. Mi a Brendonban vettünk egy Baby Banz szemüveget. Praktikus gumis kialakítású, így nem esik le a baba fejéről. Lili nagyon szereti, de őszinte leszek veletek. Baromi furán néznek ránk az utcán, amikor rajta van. 

img_3626.JPG

Egy dolog viszont nagyon fontos. Sose védjük a piciket babakocsira terített textilpelussal a napsütés ellen. Nagyon gyorsan felmelegszik a levegő a kocsiban és akár 10 fokkal is melegebb lehet, mint kint.

 

Kövessetek Facebookon, hogy ne maradjatok le egy bejegyzésről sem!

Instagramon is megtaláltok v.szani néven

2017\05\12 v.szani 8 komment

Albérletbe gyereket vállalni nem bűn

Amikor eldöntöttük, hogy belevágunk a baba projectbe egy percig sem gondoltuk, hogy probléma lehet, hogy albérletben élünk.

Párommal mind a ketten úgy gondoljuk, hogy az albérlet nem egy rossz dolog. Ha kinőjük a lakást, ahogy most is történt, akkor költözünk egy nagyobba. Ha az új munkahely messze van, akkor közelebb cuccolunk. Ha a város másik végében jobb az ovi, akkor megyünk oda.

img_3590.JPG

Persze elismerem, hogy az albérletezésnek vannak hátulütői. Általában csak arról beszélnek, hogy a gonosz szemét albérlők mennyire kihasználják szegény tulajdonosokat. Viszont az éremnek mindig két oldala van. Eddig szerencsére csak egy érdekes helyzetbe csöppentünk bele, de az tényleg kiakasztó volt. A kedves "főbérlő" úgy gondolta, hogy attól, hogy mi ott lakunk neki szabad bejárása van a lakásba. Ez csak azért volt probléma, mert képes volt szombaton hajnali hatkor bejönni "leolvasni a villanyórát" , valamint rendszeresen átnézte a postánkat. Két hónapig bírtuk, aztán inkább a kauciót otthagyva elköltöztünk. (Mert elmondása szerint mi lelaktuk a lakást, ezért nem volt hajlandó visszaadni.)

Ettől az egy példától eltekintve tényleg nem volt probléma. Az tény, hogy nem a legegyszerűbb macskával és gyerekkel albérletet találni, de eddig nekünk mindig szerencsénk volt. Persze itt azért az is közrejátszik, hogy legyen elegendő tőkéje az embernek.Ha alkudozás nélkül valaki ki tudja fizetni a 2, egyes esetekben 3 havi kauciót, akkor nem igazán problémáznak ilyeneken. Meg ugye egyszerűbb bútorozatlan lakást kivenni, hiszen ott a tulajdonos nem félti a cuccait. (Bár azért tudjuk, hogy ezek annyira nem egyszerű dolgok.)

Szóval nem gondoltuk egy percig sem, hogy ez bármiféle hátrányt jelentene.

Aztán jött a VÉDŐNŐ. (Szerencsére a költözés következtében már nem hozzá tartozunk. Plusz egy érv az albérlet mellett.) 

Az első találkozás alkalmával megkérdezte, hogy saját lakásról van-e szó. Mikor említettem, hogy béreljük, akkor egy gúnyos mosolyt kaptam válaszul, majd egy dörmögést az orra alatt: "Elég nagy felelőtlenség így gyereket vállalni."

Hirtelen megszólalni sem tudtam. Felelőtlenség? Miért? A lakásban minden a miénk, normális felnőtt emberek vagyunk, a gyereknek mindent meg tudunk adni, ami kell. (Khmm... meg egy csomó értelmetlen felesleges dolgot is sajnos.)Milyen jogon ítél el engem? 

Véleményem szerint nem akkor leszünk felelős szülők, ha saját házba vállalunk gyereket. Van akinek nem létszükséglet, hogy a neve szerepeljen egy papíron és olyanok is akadnak, akiknek nincs lehetőségük sajátra. Ettől még nem rossz emberek és ugyanúgy joguk van családot alapítani, mint bárki másnak.

Én szeretem ezt az életformát. Élvezem, hogy nem vagyunk röghöz kötve. Így legalább ha jön a tesó, akkor mehetünk egy nagyobba, bár most pár évig nincs tervben a költözés.

2017\05\06 v.szani Szólj hozzá!

Költözés egy babával, avagy káosz a köbön

Az egész úgy indult, hogy egy szép áprilisi napon párom hazaállított és közölte, hogy ő az egyik hirdetési oldalon talált egy számunkra megfelelő családi házat. Nincs tervben a költözés, de azért nézzük meg.

Nem igazán hajlottam rá, hiszen szinte egyedüliként a világban, én szerettem panelban lakni. Viszont miután végiggondoltam a dolgot beláttam, hogy gyerekkel biztosan kényelmesebb lesz, ha nem kell állandóan lépcsőzni. Illtve az sem hátrány, ha nem zavarunk senkit, amikor éjjel kell orrot szívni.

Szóval megnéztük, beleszerettünk, kivettük.

Ez volt a kisebbik része a dolognak.

A terv az volt, hogy egy hét különbséggel, két fordulóban költözünk. Először áthoztuk az összes nélkülözhető dolgot. 

Mivel a kaját rendeljük, ezért szinte teljesen kipakoltam a konyhát és áthoztunk minden konyhai eszközt a házba. Evvel csak annyi volt a gond, hogy én tényleg mindent áthozattam, így még egy tojást sem tudtunk sütni.

Lili mellett nehézkes volt a pakolás. Ha ébren volt csak pár percig engedte, hogy ne vele törődjek, ha aludt, akkor meg nem akartam felébreszteni a zörgéssel. Na jó, valójában az is közrejátszott, hogy nagyon féltem elkezdeni az egész pakolászást. Utálom a káoszt, ezért halogattam a dolgot, ameddig csak lehetett.

Nagyjából az utolsó héten úgy nézett ki a lakás, mintha kiraboltak volna minket.

A költözés reggelén már minden be volt csomagolva, a gyerek kajáját külön, rikító színű dobozba tettem. A pelenkázó táskát elneveztem túlélő csomagnak és indulhatott a buli. 

Természetesen nem úgy mentek a dolgok, ahogy vártuk, de délután négyre màr az új házban volt minden és mindenki. 

Mikor beléptem azt hittem rosszul leszek. Mindehol doboz, zsák, szétszerelt bútorok. Egyszerűen nem értettem, hogy a francba van nekünk ennyi cuccunk. Biztosan nem hoztuk el a szomszéd dolgait is? Hova fért el ez a sok holmi?

img_3484.JPG

Az első és legfontosabb Lilien szobája volt. Összeraktuk a szekrényt és az ágyat, párom felszerelte a hintát. Lilinek új volt a hely és elég nyugtalanul viselte a dolgot. Két napig csak kézben maradt nyugodt és csak köztünk volt hajlandó aludni.

img_3473.JPG

Szerencsére harmadik éjszaka már minden a régi volt. Az ő dolgai már ki voltak pakolva, így pár nap alatt megszokta az új helyet és ment minden a régi kerékvágásban. Legalábbis vele kapcsolatban. Rám még mindig vár jópár doboz. Viszont màr elengedtem a dolgot. Majd ki lesz csomagolva, örökre úgysem maradnak dobozban a dolgaink. Bár csábító megoldásnak hangzik.

Őszintén, elég lassan haladok és most nem a halogatás miatt. Mikor nekiállok valaminek, tuti pelenkát kell cserélni vagy éhes vagy szomjas vagy nyűgös a front, fogzás, mozgásfejlődés miatt. Tehát amit kipakolok, azt is elfelejtem, hogy hova tettem.

Éppen ezért nagyjából minden mondat így kezdődik ebben a pár napban: "Nem tudod hol van a ...?" A válasz pedig:

Nem, fogalmam sincs!!!af0488e85febd5d2e71c3296fae49b66.png

 

 

Kövessetek Facebookon, hogy ne maradjatok le egy bejegyzésről sem!

Instagramon is megtaláltok v.szani néven

2017\04\20 v.szani 2 komment

Az első 6 hét nehéz? Na hagyjuk már!!!

Mikor várandós voltam mindenki az első hetekre próbált felkészíteni. Jöttek a tanácsok, miszerint: 

          Aludj, amikor a baba alszik!

          Egyél, amikor a baba eszik!

          Vasalj, amikor a baba vasal!

          Fogadd el a segítséget! Stb.

 

Na nálunk alapból az alvás rész ki lett lőve, mivel Lili az Adamoban volt csak hajlandó aludni, így nálam az alvás természetesen kimaradt, hiszen nem akartam felügyelet nélkül hagyni.

img_1266.JPG

Az evéssel is voltak gondok.Lilien tápszeres baba volt, ezért mind a két kezem kellett az etetések során.

Ennek ellenére az első hat hetet nagyon jól bírtam. A lakás ragyogott, a gyerekkel minden rendben volt, minden nap volt időm még sminkelni is. Igaz, hogy ennek érdekében szinte ipari mennyiségben fogyasztottam a kávét, de a "rendszer" működött.

Nem is igazán értettem mire ez a nagy felhajtás. Persze könnyen beszélek, hiszen az elején egy viszonylag nyugis babát sikerült "kifognom".

Viszont ami utána következett, na arra kellett volna a felkészítés. Nagyjából Lili 2 hónapos koráig minden teljesen idilli volt, aztán elkezdett kinyílni előtte a világ.

Most,hogy betöltötte a 6 hónapot, konkrétan fél szabad percem nincsen.

A lakás romokban hever, az ebédet rendeljük és őszintén bevallom, van amikor még délután négykor is csapzottan rohangálok a lakásban pizsamában.

Hihetetlenül virgonc lánykám van, akinél nagyon korán kezdődött a szeparációs szorongás.

img_3203.JPG

Aludni nagyon utál. Ha már annyira álmos, hogy a szemét sem tudja nyitva tartani, akkor is minimum fél órás altatás-ordítás kombináció következik és alszik maximum 40 percet. Azt is kendőben, hogy még olyankor se tudjak csinálni semmit. Az étkezések pedig egyenlőek egy katasztrófával. Minden érdekesebb, mint 5 percig nyugton maradni és enni. A kedvencem mostanában, amikor éhes, de nem tud enni, mert álmos, de eközben aludni sem tud, hiszen éhes. Na ilyenkor kapom elő a telefonom és jön egy kis mese a netről, hogy eltereljem a figyelmét és rákapjon a cumisüvegre. 

Mostanában próbál kúszni, ami egyenlőre nem igazán megy neki, legalábbis nem a jó irányba. Ezen teljesen felhúzza magát és jön a hiszti. A kedvencem a műsírás. Az orrát felhúzza, szemét összeszorítja, csücsörít és olyan hangot ad ki, mint egy éhes kismacska. 

kepernyofoto_2017-04-20_7_58_20.png

Szóval jah, nem sok szabadidőm van mellette és már az is csodaszámba megy, ha délelőtt 10 órakor meg tudom inni a kávémat. (Pedig a kisasszony hajnali ötkor kel.)

Ennek ellenére nem cserélném el az életemet semmi pénzért. Minden pillanatát élvezem az anyaságnak. Lehet, hogy délben még kócosan kóválygok a lakásban, de mikor nevet és rámnéz a hatalmas szemeivel, na az mindent megér.

Illetve egy dolog azért megnyugtat. Most már tudom, hogy minél idősebb, nekem annál nehezebb dolgom lesz.

img_3351.JPG 

Kövessetek Facebookon, hogy ne maradjatok le egy bejegyzésről sem!

Instagramon is megtaláltok v.szani néven

2017\04\10 v.szani Szólj hozzá!

Lili és a babakocsiundor

A babakocsiundor nálunk egy újkeletű probléma.Eleinte nagyon jól ment minden. Pár perc séta után Lili mindig el is aludt és amíg haza nem értünk végig szundikált. Mikor elkezdett nyűgösködni a babakocsiban, elsősorban arra gondoltam, hogy már nem tetszik neki a mózeskosár, így elővettem a sportrészt. Nagyjából másfél hónap kínlódás után elkezdtem másik kocsi után nézni, hátha a mostani kényelmetlen neki. Egy egész nap utánaolvasás következett, majd bejártam a környék összes bababoltját, ahol tologattam és csukogattam a kocsikat.

A Brendonban megpillantottam egy Hauck Vegas Star babakocsit, ami minden kritériumnak megfelelt, egyedül a színe nem tetszett annyira. Az eladó közölte , hogy csak ilyen van ebből a fajtából és UTOLSÓ DARAB.

img_3204.jpg

Mondtam, hogy inkább alszom rá egyet, úgyhogy kisétáltunk és hazamentünk, de az agyam egyfolytában kattogott. Miután hazaértünk gyorsan bepötyögtem a gugliba a típust és elég pozitív véleményeket olvastam róla, így hát gyorsan riasztottam férjemet, hogy menjen vissza a kocsiért, hiszen az volt az UTOLSÓ. ( Az a baj, hogy hiába ismerem az összes marketing fogást, vásárlásnál mindig bedőlök neki.)

Zárás előtt pár perccel párom oda is ért és hozta az én kis szuperkocsimat.

A vásárlás közben amúgy arra döbbentem rá, hogy tényleg igazi anyuka vagyok, hiszen hihetetlen módon lázba tud hozni egy új babakocsi.

Következő nap be is izzítottam a kicsikét. A közlekedés fantasztikus vele és úgy tűnt Lilinek is tetszik. Mint kiderült, csak úgy tűnt. img_2779.JPG

Egyik nap átugrottunk Ópusztaszerre, ahol a kisasszony elég hamar a tudtunkra adta, hogy esze ágában sincs a kocsiban maradni. Szerencsére előrelátó voltam és magunkkal vittük a karikás kendőt, igy a kirándulás hátralevő részében abból nézelődött, majd el is aludt. (Na jó, valójában nem előrelátó voltam, hanem tapasztalatlan és kb az egész gyerekszobát becsomagoltam egy délutáni kiruccanás miatt.)

img_2915.JPG

Persze ez valójában nem volt ennyire egyszerű menet. Mikor elkezdett nyüglődni, akkor a férjem kivette és cipelte egy darabig kézben. Amikor látszott, hogy lassan elalszik, akkor próbálta visszatenni a kocsiba. Ekkor egy akkora hiszti kerekedett, hogy Lilien gyorsan a nagy sikoltozás közepette le is rókázta az apját. (Ennél a pontnál döntöttem el, hogy mostantól páromnak is viszek mindig váltóruhát.)

A következő napokban hiába emeltük meg a háttámlát, vittünk játékot, tereltük el a figyelmét, egyszerűen mindig az lett a vége, hogy Lili kendőben, a babakocsi meg üresen.

img_2985.JPG

 

Előbb-utóbb biztosan megoldódik a dolog... vagy nem.

Egy dolog viszont tényleg biztos, a kendőm nélkül mostantól egy lépést sem teszek.

 

 

 

Kövessetek Facebookon, hogy ne maradjatok le egy bejegyzésről sem!

Instagramon is megtaláltok v.szani néven

2017\03\29 v.szani 1 komment

Van egy gyereked, tessék felnőni!

Hogy őszinte legyek, a címben szereplő mondat sosem hangzott el, de az egész társadalom ezt próbálja lenyomni az ember torkán. Az ismerőseim egy része, úgy gondolja, hogy mivel van egy gyerekem most már máshogy gondolkozom és egy komoly felnőtt lett belőlem. 

Hát azt kell mondjam, hogy ez nagyon nem így van. Sőt, a gyerekvállalás csak rontott a helyzeten.

Persze, mikor terhes lettem Lilivel tudtam, hogy az élet meg fog változni és tény, hogy rengeteget komolyodtam, de nem olyan mértékben, mint ahogy azt elvárnák tőlem. Felelősségteljesebb ember lett belőlem, de emellette most élem a második gyerekkoromat.

Hogy ez zavar-e? Egyáltalán nem. Nem áll szándékomban felnőni. A felnőttek uncsik... Hiába vagyok sokkal közelebb a 30-hoz, mint a 20-hoz, én a lelkem mélyén (na jó, annyira azért nem mélyen) még mindig egy nagy gyerek vagyok.

img_3039.jpgOlyan jó lesz, mikor Lili már nagyobb lesz és tudjuk nézni a jobbnál jobb meséket. Imádom az Anasztázia főcímdalát és alig várom, hogy a mese nézése közben együtt énekeljük a dalokat Lilivel. Milliószor elképzeltem, ahogy ugrándozunk, táncolunk és együtt sírunk a moziban a mesék végénél, mikor hirtelen minden jóra fordul.

Úgy gondolom, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy komolyan vegyük. A gyereknevelés pedig pont nem az a terület, ahol jó dolog a fásultság. A gyerek igenis tanulja meg élvezni az apró dolgokat. Ha az ember elesik, akkor tudjon egy jót nevetni magán miközben feláll (és nálam ez szó szerint értendő).

Pár napja egy jó hosszú séta után megpihentünk az egyik közeli játszótéren. Lili vidáman ébredt és elkezdett sikongatni. Én meg vissza sikítottam neki, mert arra mindig hangosan kacag. Ne egy hatalmas üvöltést képzeljetek el, csak egy kis sikkantást. Hát az ott levő anyukák úgy néztek rám, mint egy bolondra. Kérdem én, mikor legyünk újra gyerekek, ha nem most? Mikor lesz megint olyan, hogy önfeledten bohóckodhatunk? Nem azért vagyunk itthon a gyerekkel, hogy neveljük és játszunk vele? Miért kéne nekem már  pár hónapos korában azt mutatnom neki, hogy mások előtt játszuk meg magunkat? Nem akarom, hogy olyan ember legyen belőle, aki csak a négy fal között mer önmaga lenni, mert fél a vadidegenek véleményétől.

Ha nekiállt volna sírni, mert rosszul ébred esetleg, akkor gondolkodás nélkül elkezdtem volna énekelni neki, hogy megnyugodjon. Mert nem az érdekel, hogy mások mit gondolnak rólam, hanem hogy Lilinek fantasztikus és boldog gyerekkora legyen.

Őszintén megmondva nem igazán izgat az anyukák rosszalló tekintete.

Alig várom, hogy lássam az arcukat, amikor Lilien nagyobb lesz és lelkesen beülök vele a homokozóba várat építeni, de igazából az sem okoz gondot, ha ő mászókázik és én egyedül építem.

img_3040_1.jpg

Éljen a második gyerekkor! 

 

Kövessetek Facebookon, hogy ne maradjatok le egy bejegyzésről sem!

Instagramon is megtaláltok v.szani néven

2017\03\20 v.szani 2 komment

Én idő? Az mi?

Mikor Lili 2-3 hónapos volt, bőven maradt idő magamra. Mivel tápszeres baba, ezért könnyűszerrel meg tudtam oldani, hogy beülök barátnőkkel kávézni, vagy elmegyek vásárolgatni, amíg az apja vigyáz rá.Hát ez úgy tűnik elmúlt.

img_2721.jpg

Leárazások voltak a kedvenc üzletemben, ezért nekivágtunk barátnőmmel a shopping túrának. Jól megpakoltuk a kosarat a ruhákkal és indultunk a próbafülkébe. Közben ráírtam férjemre, hogy mi a helyzet otthon. Nem telt bele 2 perc és már hívott is. Hallottam, hogy Lili ordít a háttérben, férjem pedig megkért, hogy menjek haza, mert egyszerűen semmivel nem tudja megnyugtatni. Otthagytunk csapot-papot és 10 perc múlva már otthon is voltam. Lilien szörnyen nézett ki. Szemei bedagadva, buksija bevörösödve és minden olyan "kellemes" dolog, ami egy nagyon síró babától származik. Gyorsan ledobtam a kabátomat és màr át is vettem a férjemtől, aki teljes pánikban volt. Nem telt el 2 perc és Lili már vigyorgott,legalábbis amíg az én kezemben volt. Ha az apja megfogta, akkor megint rákezdett. Szegény párom teljesen kiakadt, hogy őt már biztosan nem is szereti a gyerek... ekkora butaságot.

Túl a nehéz helyzeten meg voltam győződve róla, hogy biztosan egyszeri eset. Rossz napja volt a kisasszonynak, legközelebb nem lesz gond.

De lett! crying-smiley.png

Pár napra rá megint megpróbáltam elmenni otthonról 1-2 órára kikapcsolódni, de most még addig sem jutottam, mint az elején. Kb 25 perc múlva hívott férjem, hogy Lili már hányt a sírástól. Gyorsan haza, Lili megfog és rögtön elhallgatott.

Elaltattam, majd ezután, hősiesen bevallom, én kezdtem el sírni.

Úgy éreztem, hogy elveszítettem önmagam. Innentől már nem én vagyok, hanem csak valakinek az anyukája. Tudtam, hogy előbb-utóbb eljön az idő, mikor Liliből egy cuki matrica lesz, de nem voltam rá felkészülve, hogy ez ilyen hamar eljön. Imádok minden egyes együtt töltött pillanatot vele, de azért jól esne, néha elmenni a fodrászhoz úgy, hogy közben a férjemnek nem kint kell tologatnia a gyereket a babakocsiban.

Egyszer majd biztosan ennek is eljön az ideje, addig viszont maradnak a délutáni kávépartyk a nappalinkban. af0488e85febd5d2e71c3296fae49b66.png

 

Kövessetek Facebookon, hogy ne maradjatok le egy bejegyzésről sem!

Instagramon is megtaláltok v.szani néven

 

2017\03\13 v.szani 1 komment

Az anyasági verseny

Minden anyuka úgy gondolja, hogy az ő gyereke a legszebb, legokosabb, legtökéletesebb és ez így is van rendjén. Hiszen 9 hónapig bennünk növekedett, a lényünk teljesen az övé és miatta tudjuk milyen érzés az, amikor a testünkön kívül dobog a szívünk. 

Természetesen mindenki aggódik a babája miatt. Vajon megfelelően fejlődik? Eleget eszik? Jól halad a mozgásfejlődéssel? és még napestig sorolhatnám mennyi minden van, amin aggódni lehet. Főleg, ha valaki olyan kis paramami, mint én. (Bár már beismerem, hogy az vagyok, így talán a gyógyulás rögös útjára léptem.) Mindannyian átéljük valamilyen szinten az aggódásnak ezt a formáját. Ezért nem is értem, hogy mégis mi okból akarunk kicseszni egymással? 

Konkrét példa:

Egy kedves ismerősömmel, akivel nagyjából egyszerre szültünk,a védőnőnél várakoztunk, amikor feltett nekem egy kérdést. Arra volt kíváncsi, hogy Lili forog-e már, mert az ő picije még nem. Mivel a "dévényes" mozgásfejlődésből nagyjából kiokosított, ezért mondtam neki, hogy próbáljon megnyugodni, nincs semmi gond a kicsivel, nincs lemaradva egyáltalán. Eddig minden rendben ment, van még majdnem két hónapja, hogy megmutassa a tudományát. Aztán a beszélgetésbe hirtelen becsatlakozott pár anyuka, amitől teljesen pánikba esett szegény. Előkerült a dicsekvés: az én gyerekem már forog 1 hónapja, az én gyerekem már négykézlábra állt, az én gyerekem már kúszik, az én gyerekem már agysebész....

baby-doctor-website1509213.jpg

Értem én, hogy büszkék vagyunk a mi kis szemünk fényére és szeretnénk világgá kürtölni milyen nagyon ügyes, de ezt nem ott és nem akkor kellett volna megtenni. Ennek is, mint minden másnak, megvan a maga ideje.Ne egy olyan anyukának dicsekedjünk csemeténk hiperszuper fejlődéséről, aki épp elbizonytalanodott. Mi is lehetünk bármikor az ő helyében és nekünk is jól esik majd a bíztatás.

Minden baba a saját tempójában fejlődik.Ha előbb, mint ahogy a nagy könyv írja, akkor örüljünk neki, de ne dörgöljük mások orra alá, mert ez nem verseny.

Előbb-utóbb minden baba megtanul forogni, ülni, állni, beszélni, szinte magától. Szerintem nem attól lesz valaki jó anya, ha a gyereke már 8 hónaposan fut és nem is attól, ha 5. osztályos korában csak ötöse van.

Akkor leszünk igazán jó anyák, ha felnőtt korában egy boldog, kiegyensúlyozott ember lesz belőle, mert akkor tényleg jól csináltuk.

Szóval anyukák, fel a fejjel! Bízzunk a kicsikben és egy dolgot ne felejtsünk el!

A babáink nem olvasták azt a bizonyos könyvet!

 

Kövessetek Facebookon, hogy ne maradjatok le a következő bejegyzésről! Illetve  játszatok az oldalamon futó nyereményjátékkal a Babyzoo ajándékcsomagért!

Instagramon is megtaláltok v.szani néven

2017\03\10 v.szani 2 komment

A baba és a macska

Topi nagyjából egy évvvel azelőtt érkezett hozzánk, hogy megtudtuk, Lili úton van. Egy percig sem merült fel a gondolat, hogy megválunk tőle. Szerencsére egy nagyon jó természetű cicáról van szó, aki inkább néha szobanövényként viselkedik.

fullsizeoutput_18.jpeg

Az egyetlen óvintézkedés, amit tettünk az az volt, hogy a gyerekszoba ajtajára került egy biztonsági rács. Ezt ha elmondtuk bárkinek, akkor rögtön jött a legyintés, a macska azt úgyis átugorja. Hát nem! Topi ugyanis nem tud ugrani. Nincs semmi egészségügyi problémája, egyszerűen hihetetlenül lusta, de emelett egy nagyon okos és könnyen tanítható cica.

img_0255.JPG

Mikor kiderült a terhességem, akkor férjem rögtön át is vette a feladatot, miszerint ő fogja takarítani a macskaalmot. ( Ez annyira megszokott lett számára, hogy a mai napig ő csinálja és szerintem fel sem tűnt neki ezidág.) 

A védőnőnk nem fogadta túl jól a hírt, mikor közöltem, hogy macska van a háznál és ez igen enyhe kifejezés. Folyton riogatott, hogy majd bántani fogja a babát, ráfekszik, megkarmolja és hasonlók. Ennek ellenére Topi természetesen maradt.

Mikor Lilit hazahoztuk a kórházból, a macskát egyáltalán nem érdekelte a dolog. Feltűnt neki, hogy van a lakásban valami hangos, rózsaszín csomag, de maximum rosszalló tekinteteket kaptunk tőle, hogy hallgattassuk már el. 

Ahogy nyílt ki a világ Lilien előtt és egyre jobban mozgolódott, Topi is elkezdett érdeklődni iránta. Mikor Lili a habtapin játszik, a macska odaül a közelébe és figyeli. Ha a baba észreveszi, akkor nagyokat sikongat, Topi szépen végighallgatja, aztán mint aki jól végezte dolgát, elmegy aludni. (Hiszen nagyon megterhelő számára, ilyen sokat ébren lenni.) 

img_2223.JPG

img_2593.JPG

Egy dolgot viszont nagyon nem szeret. Az pedig Lili sírása. Ha a baba rákezd, Topi elfut a fürdőszobába és belebújik a kádba. Nem mintha ez sokat segítene.

fullsizerender_2.jpg

Összegzésnek annyit, hogy tényleg nem félek, hogy Topi bármikor bántaná Lilit, ennek az ellenkezőjéről viszont nem vagyok meggyőződve. Természetesen nem fogom engedni, hogy rosszul bánjon majd a macskával, de egy kis szőrtépés vagy farokhúzás biztosan elő fog fordulni.

De addig szegény Topinak van még pár hónap nyugalom.

 

Instagramon v.szani néven megtaláltok

Ha tetszett, látogassatok el a Facebook oldalamra, ahol nyereményjátékot hirdettem!!!