Előbb-utóbb mindenki saját családra vágyik. De mi jön ezután?

Család Születik-Szandi & Lili blog

2017\06\28 v.szani Szólj hozzá!

Sz.ranya vagy szuperanya vagy?

Annnyira nagyon elegem van a szuperanya és szaranya kifejezésekből. Mindig van valami, amiben az egyik anyuka nem ért veled egyet és ő jobban tudja. Ilyen téma a tv, a mozgásfejlődés, a hordozás, a hozzátáplálás és kb minden gyerekkel kapcsolatos dolog. A hozzátáplálás annyira veszélyforrás téma lett anyukák körében, hogy én csak 1-2 emberrel merek beszélgetni róla Hihetetlen habzó szájú harcok tudnak menni egy-egy étel bevezetése kapcsán.  

Na de ne kanyarodjunk el!

Összeszedtem pár dolgot, hogy én miben vagyok szar- illetve szuperanya! (Természetesen ezeknek a megítélése szubjektív.)

Szaranya:

Néz mesét a gyerek YouTube-on. Főleg a Kerekmese a menő, de néha beficcen egy kis Bogyó és Babóca vagy Tompeti is.

Szuperanya:

Minden nap olvasok mesét és mondókát Lilinek, illetve naponta 5 órát tuti, hogy énekelek neki. Ez köszönhető a Kerekmesének is, hiszen rengeteg dalt onnan "tanultam" meg. (Éljen a Porszívó dal)
img_4308.JPG

(Az esetek 99%-ban természetesen nem ilyen közelről nézi.)

 

Szaranya:

Nem engedem, hogy a gyerek egy ágyban vagy egy szobában aludjon velünk. Nekem szükségem van ennyi személyes térre.

Szuperanya:

Hordozom Lilit, így rengeteg időt tölt testközelben. Délután gyakran alszik el a kendőben és olyankor nem kötöm ki, csak eldőlök vele a fotelban és így megvan a testkontaktus.

img_4192.JPG 

Szaranya:

Nem cicizett a gyerek, egyáltalán. Amit én már nem is bánok. Természetesen nem vagyok a szoptatás ellen, de ami nem megy, azt nem kell erőltetni. A történetet itt elolvashatjatok.

Szuperanya:

Semmi hozzáadott cukros dolgot nem adok Lilinek és próbálok BIO, illetve ellenőrzött termékeket vásárolni neki.

 

Abba most ne menjünk bele, hogy a felsorolt dolgok kinek melyik kategóriába tartoznak, mert nem ez a lényeg. A lényeg, hogy mindekinél van olyan dolog, amit mások szerint jól vagy rosszul csinál. Míg az egyik anyuka szerint nem gond, hogy cumizik a gyerek, addig a másik szerint a cumi az ördögtől való.

Szerintem inkább hallgassunk az ösztöneinkre, hiszen minden baba más, így más igényeik is vannak. A címre vissztérve a válasz pedig az, hogy nem számít. Egy valaki elégedettsége számít, ő pedig úgyis hangos ordítással jelzi, ha valami nem tetszik neki.

Kövessetek Facebookon, hogy ne maradjatok le egy bejegyzésről sem!

Instagramon is megtaláltok v.szani néven

 

 

2017\06\21 v.szani Szólj hozzá!

Babával egy esküvőn

Egy babával vagy egy kisgyerekkel egyáltalán nem egyszerű programokat szervezni, főleg úgy, ha még "viselkedni" is kell az adott szituációban.

Nem mondom, hogy az esküvő előtt jobban izgultam, mint a menyasszony, de szerintem a stressz szintünk kicsit közelített egymáshoz.

Fogalmam sem volt, hogy Lili hogyan fog viselkedni az esküvőn. Több nehezítő körülményt is számba vettem, amivel "zavarhatjuk" magunkat és a násznépet.

Mivel Lili a 20 perces keresztelőt sem bírta ki, így gyorsan egyeztettem a barátnőmmel, hogy "Bocsi-Bocsi, de mindenki jobban jár, ha mi inkább a templomi szertartás végére megyünk csak." Persze avval tisztában voltam, hogy valószínűleg fel sem tűnne neki a ceremónia közben, ha Lilien éppen nyüglődik, de nem akartam, hogy 1) mások ne az ifjú párt hallják, hanem minket 2) az esküvői videón az igen helyett a gyereksírás legyen hallható.

Úgy gondoltam, hogy egy veszélyhelyzet kilőve. Jött a ruha kérdés. Elég maszatolós korszakát éli a kisasszony, ezért szintén egyeztettem a menyasszonnyal, hogy Lili fehér ruhában lesz. Na nem azért, hogy "ellopjuk" a nagy napot, hanem mert ha éppen magára önt egy tál pörköltet, akkor egyszerűbben folttalaníton a fehér ruhát menetközben, mint egy színeset. Persze vihetnék neki pótruhát, amit meg is teszek, de azért nem szeretnék 500 ünneplőt venni/vinni, hogy a násznépes képeken ne egy kismalac, hanem egy gyerek látszódjon.

Következő kérdés, babakocsi jön vagy marad? Arra jutottam, hogy inkább elvisszük, az autóban elfér, max világot lát egy kicsit. A pár igen kedvesen és előrelátóan foglalt egy szobát, ahol a picik tudnak pihenni, de ahogy ismerem a lányomat úgyis kendőben fog aludni rajtam. Bár ez a jobbik verzió, hogy alszik.

Na és itt jött a következő buktató. Lili 7 órakor fürdik, 8 órakor meg altatás jön, különben ordítás lesz a fáradtságtól. A polgári szertartás 17:30-kor kezdődik. Ha tart egy órát, akkor is lesz 8 óra mire kezdődik a vacsi, addigra Lilient pont altatni kéne. Na ezt hogy oldom meg? Ráadásul biztos voltam benne, hogy lerókázza a ruhámat vagy összekeni valamivel, tehát ha a gyerek nem is, én tuti foltosan fogok rohangálni. Na meg a magassarkú, a ruhához mindenképpen azt kell felvennem, de abban hogyan fogom ringatni Lilit, amikor magamra kötöm a kendőt? 

Mint látjátok, volt pár parám az esküvő előtt. Rettegtem attól, hogy valahogy "elrontjuk". Előtte két napig alig aludtam, próbáltam megoldást találni az esetlegesen felmerülő problémákra.

Hát mint kiderült ezt is túlaggódtam, teljesen feleslegesen.

fullsizeoutput_3fb.jpeg

Az esküvő napján jött egy kisebb hidegfront, aminek következtében Lili egész nap 20! percet aludt csak. Skeresen megérkeztünk a helyszínre, útközben Lili elludt. Áttettük a babakocsiba, de amint elkezdődött a szertartás ordítva felébredt, úgyhogy fogtam a kendőt és a gyereket és gyorsan kirohantam vele. Ezután viszont viszonylag problémamentesen haladtak a dolgok. Néha elálmosodott, bár aludni nem tudott a sok izgalmas látnivalótól. Mindenkivel pacsizott és nevetgélt. A vacsorát szépen csendben végigülte az etetőszékben, imádja nézni, ha eszik valaki.

img_4557.JPG

Az est nagy részében kendőben volt és még táncolni is tudtunk vele egyet.

Kilenc órakor bevágta a szunyát.

img_2613-1.jpg

Sajnos a babakocsiba nem sikerült átvarázsolnom, így éjfél előtt inkább hazajöttünk. Kezdett ébredezni Lili, az én hátam meg nem igazán bírta már tovább. A zene amúgy egyáltalán nem zavarta, a másnap engem annál inkább. Mivel Lili végülis aludt az este folyamán, ezért ugyanúgy hajnali ötkor indította a napot. Na az határozottan fájt, aznap a túlélésre játszottunk férjemmel és egyfolytában az órát néztük, hogy mikor jön már az esti alvás.

Azt nem mondom, hogy ezen a héten újra bevállalnék egy lagzit a gyerekkel, de sokkal jobban sikerült, mint számítottam.

2017\06\14 v.szani Szólj hozzá!

A keresztelő

Egy dologban 1000%-ig biztos voltam már akkor is, mikor Lilien csak tervben volt. Az pedig nem más, mint a Keresztelő. Azért az egyes szám, mert pàrom nem túl vallásos, viszont tudta, hogy ez nekem nagyon fontos, így nem ellenkezett. A terhesség alatt "kijelöltük" a keresztszülőket. Nem bonyolítottam túl a dolgot, lényegében közöltem, hogy ti lesztek azok, ellenvetés nincs. (Nem mintha szándékukban állt volna ellenkezni.)

Picit bonyolította a dolgot, hogy 2 keresztapát és 1 keresztanyát szerettünk volna. Azt hitttem ez majd problémát okoz, de hihetetlenül elkeseredtem, amikor megtudtam, mennyire a pénz számít ebben a kérdésben is. Semmi egység nincs a dologban, templomonként változnak a feltételek és az anyagiak.

Biztos voltam benne, hogy nem fogok a keresztelőért fizetni. Teljesen felháborodtam, hiszen ennek nem így kéne működnie. Több templomot is felkerestem, a legtöbbnél konkrét tarifát mondtak. Aztán rátaláltam egy ferences templomra. Nem volt nekik gond, hogy több keresztszülő legyen és az anyagiakról is akkor beszéltek, mikor rákérdeztünk. Nem kerül semmibe, viszont, ha adományt adunk, akkor azt elfogadják. Na ez a hozzáállás tetszett. Persze, hogy adunk, tervben volt, de mennyivel másabb, ha nem követelik.

img_3298.JPG

Meglett az időpont, gyorsan csináltam otthon meghívókat, mégis legyen valami emlék a keresztszülőknek is. Lilinek használtan vettem egy rózsaszín fodros ruhácskát. Mivel egy alkalomra kell csak, nem akartam vagyonokat költeni rá. Mondjuk annyira nem volt jó választás, mert a gyerek kb megsült benne, de most már mindegy.

fullsizeoutput_234.jpeg

A Keresztelő előtti héten volt egy személyes találkozó, ahol beszélgettünk pàr szót az Atyával. Igazán kedves volt és megértő. Megkérdezte, hogy miért nem volt templomi esküvőnk. Én meg őszintén elmondtam, hogy a párom teljesen kiakadt, hogy jegyesoktatásra kéne járnunk és mivel nem vallásos, ezt nem akarta bevállalni. (Férjem meg is jegyezte , hogy ezt ilyen nyíltan nem kellett volna elmondanom,de hát na! Csak nem hazudok a templomban egy papnak. ;) )

Szóval nem volt gond, mondták, hogy ha mégis úgy döntünk, nagyon szívesen fogadnak minket evvel kapcsolatban is. (Hmmm, ezen azért elgondolkodtam. :) )

Eljött a Keresztelő napja. Lili természetesen megint máshogy alakította a napirendjét, úgyhogy pont akkor szeretett volna aludni, amikor a szertartás kezdődött. Egy nagy ordítás lett az egészből, egészen addig, amíg fel nem vette a kígyónő pózt. (Tudjátok, amikor hanyatt fekszik a kézben és teljesen lehajtja a fejét, c alakba görbîtve a hátát.) Az egyik keresztapuka ezt más póznak hívta, de mégis egy keresztelőről van szó, úgyhogy inkább le sem írom. Amint kiértünk a templomból Lilinek jobb kedve lett és hazafele a kocsiban el is aludt.

Miután hazajöttünk és bográcsoztunk egyet. Itthon Lili már nagyon jól érezte magát. Tetszett neki, hogy ő van a középpontban és mindenki dajkálja. 

Ebéd után felvágtuk a tortát, amit őszintén nem a gyereknek vettünk, hanem magunknak, hiszen ő még nagyon nem ehetett belőle.

img_4494.JPG

 

Összességében jól alakultak a dolgok, de azért örülök, hogy már túl vagyunk rajta.

 

Kövessetek Facebookon, hogy ne maradjatok le egy bejegyzésről sem!

Instagramon is megtaláltok v.szani néven

2017\05\31 v.szani Szólj hozzá!

Kinek jó a hordozás?

Szánom-bánom bűnömet, de én a hordozós anyukákra mindig úgy tekintettem, mint egy űrlényre. 

Úgy gondoltam, hogy olyan "lusták", hogy még arra sem képesek, hogy kézben vagy babakocsiban vigyék a gyereket és biztosan csak az ő kényelmük érdekében van az egész. Ezúton is bocsánatot kérek minden hurcis anyukàtól és örömmel jelentem, én is beálltam az űrlények sorába. De kezdjük a legelején.

Amikor én azt mondom, hogy kupi van a lakásban, az kb annyit jelent, hogy 2, esetleg 3 olyan dolog is található, ami nem a helyén van. Rendmániás vagyok na, nincs mit ezen szépíteni. (Habár Lili tesz most már róla, hogy ez elmúljon.) 

Olyan két hónapos lehetett a kis törpém, amikor észrevettem, hogy nem igazán tudok csinálni mellette semmit. Igen, tudom. Béna vagyok, mert csak egy gyerek és biztosan bennem van a hiba, amit el is fogadok. Tudom, hogy vannak olyanok, akik jobban meg tudják szervezni a dolgokat, én sajnos nem tartozom ezek táborába. Viszont aki ismeri vagy látta már Lilit az tudja, hogy baromira nem egy könnyű eset a lányka. Tényleg 0-24 órában figyelni kell rá és kiköveteli, hogy vele legyen foglalkozva. Ami nem gond, tudtam, hogy a gyerekek így működnek, de valahogy a takarítás mániám nem jutott az eszmbe. Szóval a kisasszony 2 hónapos kora körül már nem igazán ment a főzés/takarítás és babaszórakoztatás. Szinte láttam mászni a bacikat a padlón, úgyhogy körülnéztem kendő piacon.

img_4198.png

Hát te atya ég! Nekem fogalmam sem volt róla, hogy ennyi féle fajta kendő és hordozó van a piacon. Úgyhogy inkább elmentem egy kölcsönzőbe és 2 hétre béreltem egy szövött kendőt, amit megmutattak, hogy hogyan tudok megkötni a legegyszerűbben. Hát én 2 hétig lelkesen gyakoroltam plüssel, üresen, Lilivel, de egyszerűen nem ment. Próbáltam másik kötést is, de rá kellett jönnöm, hogy én ehhez hülye vagyok, úgyhogy inkább vissza is vittem és vettem helyette egy karikásat.

img_3014.JPG

Na avval már volt sikerélmény. Könnyen fel tudtam rakni Lilit, aki édesdeden aludt is rajtam. Eleinte csak otthon használtam, de persze nem arra a célra, amire eredetileg vettem. Olyan 4 hónapos kora körül az én kis kölök mackóm rájött, hogy kendőben aludni nagyon jó. Úgyhogy csak ott aludt el, ha közben ugráltam vagy sétáltam a lakásban vele. Meg ugye jött a babakocsi undor, úgyhogy gyakran az utcán is elkezdtük a hordozást. Egy hónapig bírtam, mert hiába cserélgettem a vállaimon a kendőt azért Lili már igencsak 7 kiló felett volt, a hátam ezt meg nem igazán díjazta. Egy nagyon kedves ismerősöm kölcsönadott egy mei tait, ami határozottan sokat segített, viszont Lili háton nem maradt el benne, úgyhogy a szépen gyarapodó súlyával maradt az elől hordozás. Picivel több, mint egy hónapig abban aludt és azt vittem magammal, ha babakocsizni mentünk.

Aztán megint jött egy váltás és most jelenleg úgy állunk, hogy egyszer ebben, egyszer abban van el, attól függ milyen hangulata van. Bár most jobban csípi a karikás kendőt, mert abból jobban kilát. Az első karikásunk sajnos megadta magát. Használtan vettem, hogy már be legyen törve és sajnos  2 helyen is elfeslődött. S.O.S.-ben kellett keressek egyet, mert a szeparációs szorongás kellős közepén vagyunk és már csak a kezemben nyugszik meg, ami a majdnem 10 kilójával nem éppen egyszerű mutatvány. Így jutott hozzám egy Elena Sling karikás kendő. Szerencsére jó döntés volt. Nagyon kényelmes és jó anyagú kendő és az sem utolsó, hogy imádom a színét.

img_4192.JPG

 

Lassan eléri azt a kort, hogy be lehessen szerezni egy csatos hordozót, már keresgélek a tökéletes után.

Szóval a hordozás nem az ördögtől való. A baba imádja, anyuka imádja, az emberek meg úgyis mindig találnak valamit, ami miatt furának lehet nézni a másikat.

 

Kövessetek Facebookon, hogy ne maradjatok le egy bejegyzésről sem!

Instagramon is megtaláltok v.szani néven

2017\05\26 v.szani Szólj hozzá!

Napirend mindenáron

Mindenki azt mondja, hogy a babának az első pillanattól napirend kell.

De mégis hogyan alakítsuk ki? Hiszen nálnunk sem történik mindig minden ugyanabban az időben. Nem igazán értettem, hogy egy babával mégis hogyan értessem meg, hogy mikor aludhat és mikor ehet.

Persze amikor napirendről beszélünk, akkor nem arra kell gondolni, hogy percre pontosan kell történnie a dolgoknak. Itt elsősorban arról van szó, hogy meghatározott sorrendben történjenek a dolgok, hiszen a baba úgysem tudja mikor hány óra van.

img_4155.jpg

Nem igazán tudatosan, de Lilivel már az első pillanatban elkezdtem egy bizonyos rutint kialakítani. Na nem mondom, hogy milyen okos és előrelátó vagyok, hiszen erről szó sincs. A születése után a kórházban minden etetés után le kellett mérni. Ez úgy történt, hogy volt egy peluscsere, aztán mérlegelés, etetés és ismét mérlegelés. Ez alapján látták, hogy mennyit sikerült szopiznia a babának és ha kevesebbet evett, mint ami elő volt írva, akkor adtak neki tápszert. A 3 bent töltött nap alatt nekem teljesen természetessé vált, hogy minden etetés előtt átpelenkáztam a babát.

Egy idő után azt is észrevettem, hogy ha elkezdett nyűgösködni, mert jelzett a pocak és én a pelenkázó komódra tettem, akkor rögtön elhallgatott, hiszen tudta, hogy jön a kaja is.

Természetesen a fórumok és Facebook csoportok itt is elbizonytalanítottak egy időre. (Épp ezért ki is léptem mára már minden csoportból.) Az egyik kérdésnél a napirend volt a téma és a legtöbben azt írták, hogy náluk nagyon is fixen működnek a dolgok. Ekkor 3 hónapos kor körül jártak a babák. Én végig gondoltam egy napunkat és arra jutottam, hogy totális káosz az egész. 

Olvasgattam, tervezgettem, hogy mégis mikor kéne Lilinek ébrednie, hogyan is kéne működnie a dolgoknak. Még előre megírt táblázatokat is találtam, hogy mikor mit csináljon a gyerek. Egy idő után arra a következtetésre jutottam, hogy nem érdekel az egész. Nem fogom kényszeríteni a gyereket arra, hogy evés után 30 percet játszunk, ha ő 20 perc után aludni akar. Nem fogom erőlteti, hogy reggel 8-kor induljon a nap, ha ő 5-kor már ébren van. Úgy döntöttem ismét, hogy megbízom a gyerekben. Próbálom megtartani a sorrendeket, de nem csinálok belőle nagy ügyet, ha néha borul az egész.

Egyenlőre úgy tűnik, hogy a módszerem bevált. Lilinek nagyon kiszámítható napirendje alakult ki. Bár ehhez azért kellett fél év és rengeteg türelem. Hiszen az első 6 hónapban ő irányított. Annyira kevés az az idő, amikor még azt csinálhatja, amit szeretne. Először a bölcsöde, utána az óvoda és szépen be kell állnia a sorba, meg kell tanulnia a szabályokat. Had történjen egy rövid időre minden akkor, amikor ő szeretné, természetesen azért ésszerű keretek között.

Jelenleg így néz ki a napirendünk:

Reggelt ötkor ébred, reggeli után egy óra alvás következik, majd 10 óra fele uzsonna. Dél körül jön egy pár perces szundi, majd ebéd, játék és alvás háromig. Négy körül uzsonna, hétkor fürdés, nyolckor vacsora és alvás. Persze néha vannak csúszások, de a lényeg mindig ez. ( Mondjuk most pont kezdi elhagyni a reggeli utáni alvást.)

Annak viszont nagyon örölük, hogy ha egy egész napos program miatt változás van, akkor az nem viseli meg. Úgy gondolom, hogy ez főleg a nyaraláskor jön majd jól, de természetesen azalatt is az ő kényelme lesz az elsőszámú szempont.

Persze, tudom, hogy babafüggő, de véleményem szerint nem kell mindenáron rá kényszeríteni a könyvben leírtakat. Hiszen ő csak pici és nem hülye.

 

Kövessetek Facebookon, hogy ne maradjatok le egy bejegyzésről sem!

Instagramon is megtaláltok v.szani néven

Címkék: baba
2017\05\19 v.szani 1 komment

Naptej, kalap, napszemüveg! Na de milyet?

Végre itt a jó idő, ezért beleástam magam a témába. Mit, milyet és miért?

Azt nem mondom, hogy okosabb lettem, mert rengeteg ellentmondásos információt találtam, de azért összeszedtem nektek, remélem picit azért hasznos lesz.

 

Naptej!

A babák 6 hónapos kora alatt semmilyen fényvédő nem ajánlott. 6 hónapos kor után jöhetnek a fizikai fényvédő krémek. A fizikai fényvédők nem szívódnak be a bőrbe, hanem a bőr felszínen alkotnak védőréteget. Nagyjából olyan, mint egy vékony fényvisszaverő réteg a baba bőrén. Régen onnan biztosan fel lehetett ezeket ismerni, hogy vastag fehér réteget alkottak a bőrön. Manapság gyakran használnak nano alkotóelemet hozzá, ezért ez már nem látszódik, viszont itt jön a dilemma. Rengeteg magyar és külföldi cikket átrágtam ez miatt. Valahol azt írják, hogy éppen a nanorészecske miatt be tud jutni a bőrbe és ez károsíthatja a szöveteket, illetve akár még bőrrák is felléphet a későbbiek során ennek következtében. Viszont egy másik cikk szerint a kockázat minimális és az is csak abban az esetben, ha sérült bőrre kenjük a krémet. A harmadik verzió szerint, pedig ezek a termékek biztonságosan használhatók, mert az élő szövetig nem szívódnak be.

Abban viszont mindenki egyetértett, hogy az ezekben a krémekben előforduló nano titanium-dioxid, illetve nano cink-dioxid belélegezve tényleg veszélyes. Tehát, ha ilyen terméket választunk, akkor törekedjünk arra, hogy ne spriccelős verzióban. 

Nem igazán lettem okosabb, viszont muszáj volt venni valamit, ezért én egy Dm Babylove fizikai fényvédőt választottam Lilinek. 50 faktoros és nano titanium-dioxidot tartalmaz.

Bízom benne, hogy jól működnek  az ellenőrzések ezeknél a kencéknél és nem engednek forgalomba olyan terméket, ami káros lenne a babákra.

fullsizeoutput_238.jpeg

Kalap

Lili szerencsére elviseli a kalapokat, így nálunk még az sem feltétel, hogy kötős legyen. Az új védőnénink viszont egy nagyon jó dolgot javasolt, amit őszintén bevallom, nekem nem jutott volna eszembe. Az pedig nem más, mint a "légiós" sapka. Jó hosszan lelóg a nyakába és a vállára, így ott is kap egy kis extra védelmet a bőre. Úgyhogy a következő haditerv egy ilyet beszerezni.

img_3765.jpg

 

Napszemüveg

Ez ismét egy vitatott téma, ahol eléggé megoszlanak a vèlemények még orvosok között is. Egyes vélemények szerint szigorúan tilos, mert nem tanul meg a baba szeme védekezni az erős fénytől. A másik oldal viszont azt mondja, hogy a babák szeme ugyanúgy veszélyeztetett az UV sugárzás miatt, így a napszemüveg fontos kisgyerek korban is. Nem igazán tudtam, hogy most kinek higgyek, úgyhogy kikértük a háziorvos véleményét. Ő azt mondta, hogy mivel Lilinek nagyon világos a szeme, ezért ha elviseli magán a szemüveget, akkor mindenképpen hordja. A biztonság kedvéért a védőnőt is megkérdeztem, aki említette, hogy pont pár napja beszéltek erről a koraszülött osztály egyik orvosával és ők is amellett vannak, hogy a napszemüveg nagyon hasznos. Úgyhogy mi beruháztunk egybe. Természetesen fontos, hogy tényleg megbízható helyről vásároljunk napszemüveget, ami valóban UV szűrős, mert a "műszemüvegekkel" sokkal többet árthatunk a picinek. Mi a Brendonban vettünk egy Baby Banz szemüveget. Praktikus gumis kialakítású, így nem esik le a baba fejéről. Lili nagyon szereti, de őszinte leszek veletek. Baromi furán néznek ránk az utcán, amikor rajta van. 

img_3626.JPG

Egy dolog viszont nagyon fontos. Sose védjük a piciket babakocsira terített textilpelussal a napsütés ellen. Nagyon gyorsan felmelegszik a levegő a kocsiban és akár 10 fokkal is melegebb lehet, mint kint.

 

Kövessetek Facebookon, hogy ne maradjatok le egy bejegyzésről sem!

Instagramon is megtaláltok v.szani néven

2017\05\12 v.szani 8 komment

Albérletbe gyereket vállalni nem bűn

Amikor eldöntöttük, hogy belevágunk a baba projectbe egy percig sem gondoltuk, hogy probléma lehet, hogy albérletben élünk.

Párommal mind a ketten úgy gondoljuk, hogy az albérlet nem egy rossz dolog. Ha kinőjük a lakást, ahogy most is történt, akkor költözünk egy nagyobba. Ha az új munkahely messze van, akkor közelebb cuccolunk. Ha a város másik végében jobb az ovi, akkor megyünk oda.

img_3590.JPG

Persze elismerem, hogy az albérletezésnek vannak hátulütői. Általában csak arról beszélnek, hogy a gonosz szemét albérlők mennyire kihasználják szegény tulajdonosokat. Viszont az éremnek mindig két oldala van. Eddig szerencsére csak egy érdekes helyzetbe csöppentünk bele, de az tényleg kiakasztó volt. A kedves "főbérlő" úgy gondolta, hogy attól, hogy mi ott lakunk neki szabad bejárása van a lakásba. Ez csak azért volt probléma, mert képes volt szombaton hajnali hatkor bejönni "leolvasni a villanyórát" , valamint rendszeresen átnézte a postánkat. Két hónapig bírtuk, aztán inkább a kauciót otthagyva elköltöztünk. (Mert elmondása szerint mi lelaktuk a lakást, ezért nem volt hajlandó visszaadni.)

Ettől az egy példától eltekintve tényleg nem volt probléma. Az tény, hogy nem a legegyszerűbb macskával és gyerekkel albérletet találni, de eddig nekünk mindig szerencsénk volt. Persze itt azért az is közrejátszik, hogy legyen elegendő tőkéje az embernek.Ha alkudozás nélkül valaki ki tudja fizetni a 2, egyes esetekben 3 havi kauciót, akkor nem igazán problémáznak ilyeneken. Meg ugye egyszerűbb bútorozatlan lakást kivenni, hiszen ott a tulajdonos nem félti a cuccait. (Bár azért tudjuk, hogy ezek annyira nem egyszerű dolgok.)

Szóval nem gondoltuk egy percig sem, hogy ez bármiféle hátrányt jelentene.

Aztán jött a VÉDŐNŐ. (Szerencsére a költözés következtében már nem hozzá tartozunk. Plusz egy érv az albérlet mellett.) 

Az első találkozás alkalmával megkérdezte, hogy saját lakásról van-e szó. Mikor említettem, hogy béreljük, akkor egy gúnyos mosolyt kaptam válaszul, majd egy dörmögést az orra alatt: "Elég nagy felelőtlenség így gyereket vállalni."

Hirtelen megszólalni sem tudtam. Felelőtlenség? Miért? A lakásban minden a miénk, normális felnőtt emberek vagyunk, a gyereknek mindent meg tudunk adni, ami kell. (Khmm... meg egy csomó értelmetlen felesleges dolgot is sajnos.)Milyen jogon ítél el engem? 

Véleményem szerint nem akkor leszünk felelős szülők, ha saját házba vállalunk gyereket. Van akinek nem létszükséglet, hogy a neve szerepeljen egy papíron és olyanok is akadnak, akiknek nincs lehetőségük sajátra. Ettől még nem rossz emberek és ugyanúgy joguk van családot alapítani, mint bárki másnak.

Én szeretem ezt az életformát. Élvezem, hogy nem vagyunk röghöz kötve. Így legalább ha jön a tesó, akkor mehetünk egy nagyobba, bár most pár évig nincs tervben a költözés.

2017\05\06 v.szani Szólj hozzá!

Költözés egy babával, avagy káosz a köbön

Az egész úgy indult, hogy egy szép áprilisi napon párom hazaállított és közölte, hogy ő az egyik hirdetési oldalon talált egy számunkra megfelelő családi házat. Nincs tervben a költözés, de azért nézzük meg.

Nem igazán hajlottam rá, hiszen szinte egyedüliként a világban, én szerettem panelban lakni. Viszont miután végiggondoltam a dolgot beláttam, hogy gyerekkel biztosan kényelmesebb lesz, ha nem kell állandóan lépcsőzni. Illtve az sem hátrány, ha nem zavarunk senkit, amikor éjjel kell orrot szívni.

Szóval megnéztük, beleszerettünk, kivettük.

Ez volt a kisebbik része a dolognak.

A terv az volt, hogy egy hét különbséggel, két fordulóban költözünk. Először áthoztuk az összes nélkülözhető dolgot. 

Mivel a kaját rendeljük, ezért szinte teljesen kipakoltam a konyhát és áthoztunk minden konyhai eszközt a házba. Evvel csak annyi volt a gond, hogy én tényleg mindent áthozattam, így még egy tojást sem tudtunk sütni.

Lili mellett nehézkes volt a pakolás. Ha ébren volt csak pár percig engedte, hogy ne vele törődjek, ha aludt, akkor meg nem akartam felébreszteni a zörgéssel. Na jó, valójában az is közrejátszott, hogy nagyon féltem elkezdeni az egész pakolászást. Utálom a káoszt, ezért halogattam a dolgot, ameddig csak lehetett.

Nagyjából az utolsó héten úgy nézett ki a lakás, mintha kiraboltak volna minket.

A költözés reggelén már minden be volt csomagolva, a gyerek kajáját külön, rikító színű dobozba tettem. A pelenkázó táskát elneveztem túlélő csomagnak és indulhatott a buli. 

Természetesen nem úgy mentek a dolgok, ahogy vártuk, de délután négyre màr az új házban volt minden és mindenki. 

Mikor beléptem azt hittem rosszul leszek. Mindehol doboz, zsák, szétszerelt bútorok. Egyszerűen nem értettem, hogy a francba van nekünk ennyi cuccunk. Biztosan nem hoztuk el a szomszéd dolgait is? Hova fért el ez a sok holmi?

img_3484.JPG

Az első és legfontosabb Lilien szobája volt. Összeraktuk a szekrényt és az ágyat, párom felszerelte a hintát. Lilinek új volt a hely és elég nyugtalanul viselte a dolgot. Két napig csak kézben maradt nyugodt és csak köztünk volt hajlandó aludni.

img_3473.JPG

Szerencsére harmadik éjszaka már minden a régi volt. Az ő dolgai már ki voltak pakolva, így pár nap alatt megszokta az új helyet és ment minden a régi kerékvágásban. Legalábbis vele kapcsolatban. Rám még mindig vár jópár doboz. Viszont màr elengedtem a dolgot. Majd ki lesz csomagolva, örökre úgysem maradnak dobozban a dolgaink. Bár csábító megoldásnak hangzik.

Őszintén, elég lassan haladok és most nem a halogatás miatt. Mikor nekiállok valaminek, tuti pelenkát kell cserélni vagy éhes vagy szomjas vagy nyűgös a front, fogzás, mozgásfejlődés miatt. Tehát amit kipakolok, azt is elfelejtem, hogy hova tettem.

Éppen ezért nagyjából minden mondat így kezdődik ebben a pár napban: "Nem tudod hol van a ...?" A válasz pedig:

Nem, fogalmam sincs!!!af0488e85febd5d2e71c3296fae49b66.png

 

 

Kövessetek Facebookon, hogy ne maradjatok le egy bejegyzésről sem!

Instagramon is megtaláltok v.szani néven

2017\04\20 v.szani 2 komment

Az első 6 hét nehéz? Na hagyjuk már!!!

Mikor várandós voltam mindenki az első hetekre próbált felkészíteni. Jöttek a tanácsok, miszerint: 

          Aludj, amikor a baba alszik!

          Egyél, amikor a baba eszik!

          Vasalj, amikor a baba vasal!

          Fogadd el a segítséget! Stb.

 

Na nálunk alapból az alvás rész ki lett lőve, mivel Lili az Adamoban volt csak hajlandó aludni, így nálam az alvás természetesen kimaradt, hiszen nem akartam felügyelet nélkül hagyni.

img_1266.JPG

Az evéssel is voltak gondok.Lilien tápszeres baba volt, ezért mind a két kezem kellett az etetések során.

Ennek ellenére az első hat hetet nagyon jól bírtam. A lakás ragyogott, a gyerekkel minden rendben volt, minden nap volt időm még sminkelni is. Igaz, hogy ennek érdekében szinte ipari mennyiségben fogyasztottam a kávét, de a "rendszer" működött.

Nem is igazán értettem mire ez a nagy felhajtás. Persze könnyen beszélek, hiszen az elején egy viszonylag nyugis babát sikerült "kifognom".

Viszont ami utána következett, na arra kellett volna a felkészítés. Nagyjából Lili 2 hónapos koráig minden teljesen idilli volt, aztán elkezdett kinyílni előtte a világ.

Most,hogy betöltötte a 6 hónapot, konkrétan fél szabad percem nincsen.

A lakás romokban hever, az ebédet rendeljük és őszintén bevallom, van amikor még délután négykor is csapzottan rohangálok a lakásban pizsamában.

Hihetetlenül virgonc lánykám van, akinél nagyon korán kezdődött a szeparációs szorongás.

img_3203.JPG

Aludni nagyon utál. Ha már annyira álmos, hogy a szemét sem tudja nyitva tartani, akkor is minimum fél órás altatás-ordítás kombináció következik és alszik maximum 40 percet. Azt is kendőben, hogy még olyankor se tudjak csinálni semmit. Az étkezések pedig egyenlőek egy katasztrófával. Minden érdekesebb, mint 5 percig nyugton maradni és enni. A kedvencem mostanában, amikor éhes, de nem tud enni, mert álmos, de eközben aludni sem tud, hiszen éhes. Na ilyenkor kapom elő a telefonom és jön egy kis mese a netről, hogy eltereljem a figyelmét és rákapjon a cumisüvegre. 

Mostanában próbál kúszni, ami egyenlőre nem igazán megy neki, legalábbis nem a jó irányba. Ezen teljesen felhúzza magát és jön a hiszti. A kedvencem a műsírás. Az orrát felhúzza, szemét összeszorítja, csücsörít és olyan hangot ad ki, mint egy éhes kismacska. 

kepernyofoto_2017-04-20_7_58_20.png

Szóval jah, nem sok szabadidőm van mellette és már az is csodaszámba megy, ha délelőtt 10 órakor meg tudom inni a kávémat. (Pedig a kisasszony hajnali ötkor kel.)

Ennek ellenére nem cserélném el az életemet semmi pénzért. Minden pillanatát élvezem az anyaságnak. Lehet, hogy délben még kócosan kóválygok a lakásban, de mikor nevet és rámnéz a hatalmas szemeivel, na az mindent megér.

Illetve egy dolog azért megnyugtat. Most már tudom, hogy minél idősebb, nekem annál nehezebb dolgom lesz.

img_3351.JPG 

Kövessetek Facebookon, hogy ne maradjatok le egy bejegyzésről sem!

Instagramon is megtaláltok v.szani néven

2017\04\10 v.szani Szólj hozzá!

Lili és a babakocsiundor

A babakocsiundor nálunk egy újkeletű probléma.Eleinte nagyon jól ment minden. Pár perc séta után Lili mindig el is aludt és amíg haza nem értünk végig szundikált. Mikor elkezdett nyűgösködni a babakocsiban, elsősorban arra gondoltam, hogy már nem tetszik neki a mózeskosár, így elővettem a sportrészt. Nagyjából másfél hónap kínlódás után elkezdtem másik kocsi után nézni, hátha a mostani kényelmetlen neki. Egy egész nap utánaolvasás következett, majd bejártam a környék összes bababoltját, ahol tologattam és csukogattam a kocsikat.

A Brendonban megpillantottam egy Hauck Vegas Star babakocsit, ami minden kritériumnak megfelelt, egyedül a színe nem tetszett annyira. Az eladó közölte , hogy csak ilyen van ebből a fajtából és UTOLSÓ DARAB.

img_3204.jpg

Mondtam, hogy inkább alszom rá egyet, úgyhogy kisétáltunk és hazamentünk, de az agyam egyfolytában kattogott. Miután hazaértünk gyorsan bepötyögtem a gugliba a típust és elég pozitív véleményeket olvastam róla, így hát gyorsan riasztottam férjemet, hogy menjen vissza a kocsiért, hiszen az volt az UTOLSÓ. ( Az a baj, hogy hiába ismerem az összes marketing fogást, vásárlásnál mindig bedőlök neki.)

Zárás előtt pár perccel párom oda is ért és hozta az én kis szuperkocsimat.

A vásárlás közben amúgy arra döbbentem rá, hogy tényleg igazi anyuka vagyok, hiszen hihetetlen módon lázba tud hozni egy új babakocsi.

Következő nap be is izzítottam a kicsikét. A közlekedés fantasztikus vele és úgy tűnt Lilinek is tetszik. Mint kiderült, csak úgy tűnt. img_2779.JPG

Egyik nap átugrottunk Ópusztaszerre, ahol a kisasszony elég hamar a tudtunkra adta, hogy esze ágában sincs a kocsiban maradni. Szerencsére előrelátó voltam és magunkkal vittük a karikás kendőt, igy a kirándulás hátralevő részében abból nézelődött, majd el is aludt. (Na jó, valójában nem előrelátó voltam, hanem tapasztalatlan és kb az egész gyerekszobát becsomagoltam egy délutáni kiruccanás miatt.)

img_2915.JPG

Persze ez valójában nem volt ennyire egyszerű menet. Mikor elkezdett nyüglődni, akkor a férjem kivette és cipelte egy darabig kézben. Amikor látszott, hogy lassan elalszik, akkor próbálta visszatenni a kocsiba. Ekkor egy akkora hiszti kerekedett, hogy Lilien gyorsan a nagy sikoltozás közepette le is rókázta az apját. (Ennél a pontnál döntöttem el, hogy mostantól páromnak is viszek mindig váltóruhát.)

A következő napokban hiába emeltük meg a háttámlát, vittünk játékot, tereltük el a figyelmét, egyszerűen mindig az lett a vége, hogy Lili kendőben, a babakocsi meg üresen.

img_2985.JPG

 

Előbb-utóbb biztosan megoldódik a dolog... vagy nem.

Egy dolog viszont tényleg biztos, a kendőm nélkül mostantól egy lépést sem teszek.

 

 

 

Kövessetek Facebookon, hogy ne maradjatok le egy bejegyzésről sem!

Instagramon is megtaláltok v.szani néven