A babakocsiundor nálunk egy újkeletű probléma.Eleinte nagyon jól ment minden. Pár perc séta után Lili mindig el is aludt és amíg haza nem értünk végig szundikált. Mikor elkezdett nyűgösködni a babakocsiban, elsősorban arra gondoltam, hogy már nem tetszik neki a mózeskosár, így elővettem a sportrészt. Nagyjából másfél hónap kínlódás után elkezdtem másik kocsi után nézni, hátha a mostani kényelmetlen neki. Egy egész nap utánaolvasás következett, majd bejártam a környék összes bababoltját, ahol tologattam és csukogattam a kocsikat.

A Brendonban megpillantottam egy Hauck Vegas Star babakocsit, ami minden kritériumnak megfelelt, egyedül a színe nem tetszett annyira. Az eladó közölte , hogy csak ilyen van ebből a fajtából és UTOLSÓ DARAB.

Mondtam, hogy inkább alszom rá egyet, úgyhogy kisétáltunk és hazamentünk, de az agyam egyfolytában kattogott. Miután hazaértünk gyorsan bepötyögtem a gugliba a típust és elég pozitív véleményeket olvastam róla, így hát gyorsan riasztottam férjemet, hogy menjen vissza a kocsiért, hiszen az volt az UTOLSÓ. ( Az a baj, hogy hiába ismerem az összes marketing fogást, vásárlásnál mindig bedőlök neki.)

Zárás előtt pár perccel párom oda is ért és hozta az én kis szuperkocsimat.

A vásárlás közben amúgy arra döbbentem rá, hogy tényleg igazi anyuka vagyok, hiszen hihetetlen módon lázba tud hozni egy új babakocsi.

Következő nap be is izzítottam a kicsikét. A közlekedés fantasztikus vele és úgy tűnt Lilinek is tetszik. Mint kiderült, csak úgy tűnt. 

Egyik nap átugrottunk Ópusztaszerre, ahol a kisasszony elég hamar a tudtunkra adta, hogy esze ágában sincs a kocsiban maradni. Szerencsére előrelátó voltam és magunkkal vittük a karikás kendőt, igy a kirándulás hátralevő részében abból nézelődött, majd el is aludt. (Na jó, valójában nem előrelátó voltam, hanem tapasztalatlan és kb az egész gyerekszobát becsomagoltam egy délutáni kiruccanás miatt.)

Persze ez valójában nem volt ennyire egyszerű menet. Mikor elkezdett nyüglődni, akkor a férjem kivette és cipelte egy darabig kézben. Amikor látszott, hogy lassan elalszik, akkor próbálta visszatenni a kocsiba. Ekkor egy akkora hiszti kerekedett, hogy Lilien gyorsan a nagy sikoltozás közepette le is rókázta az apját. (Ennél a pontnál döntöttem el, hogy mostantól páromnak is viszek mindig váltóruhát.)

A következő napokban hiába emeltük meg a háttámlát, vittünk játékot, tereltük el a figyelmét, egyszerűen mindig az lett a vége, hogy Lili kendőben, a babakocsi meg üresen.

Előbb-utóbb biztosan megoldódik a dolog... vagy nem.

Egy dolog viszont tényleg biztos, a kendőm nélkül mostantól egy lépést sem teszek.

Kövessetek Facebookon, hogy ne maradjatok le egy bejegyzésről sem!

Instagramon is megtaláltok v.szani néven