Mindenki rémisztgetett, hogy a babák megszenvedik a 3 hónapos kötelező oltást. Magas láz, napokig tartó nyűgösség, étvágytalanság, egy csomó negatív hatást hallottam.

Már előtte való nap ideges voltam miatta, egész éjjel kattogott az agyam.  

Kétféle érzés kavargott bennem. Egy részről tudtam, hogy az oltás az ő érdeke. Kicsit most "megbetegítjük", de ezáltal megvédjük egy nagyobb bajtól. Másrészről hatalmas bűntudatom volt. A két hónapos oltást nagyon a szívére vette, alig lehetett megvígasztalni. Utána két napig rosszul volt. Nem tudott aludni és szinte folyamatosan sírt.Én meg most fogom és elviszem egy olyan helyre, ahol tudom, hogy megint fájdalmat okoznak neki. Bízik bennem, ennek ellenére én átadom az orvos karjaiba és hagyom ,hogy megszúrja. Teljesen kész voltam.

Délelőtt 10:45-re volt időpontunk. Vidáman ébredt, nagyon jó napja volt. 10 órakor megetettem és indultunk is. Az orvosi rendelőben vidáman vigyorgott mindenre és mindenkire, én meg már majdnem bőgtem. Szerencsére jött velünk a férjem erősítésnek.

Hát mint kiderült kissé túlaggódtam a dolgot. Az orvos egy pillanat alatt beadta neki az injekciót, Lili pedig kb fél perc sírás után màr mosolygott. Hazafele a kocsiban elaludt és egész nap csak enni kelt fel. 

Másnap reggelre bepirosodott egy kicsit a szuri helye,volt egy nagyon kicsi hőemelkedése, de gyógyszer nélkül le is ment neki. 

Szerencsére nem viselte meg a szuri. Ugyanolyan mosolygós, vidám baba, mint eddig. 

Remélem a jövő havit is ilyen jól viseli.