El sem hiszem, hogy már három csodás hónapja van velünk ez a kis tündér. Mintha tegnap ébresztettem  volna a férjemet, hogy indulnunk kell a kórházba. 

Túl vagyunk a karácsonyon és a szilveszteren. Mind a kettő új élmény volt. Annak ellenére, hogy tisztában voltam vele, semmire sem fog emlékezni, szerettem volna, ha minden tökéletes karácsonykor.Egyáltalán nem voltak elvárásaim, hiszen tudtam, hogy egy ilyen pici babával felesleges azért nagy dolgokat tervezni. Szerencsére elég jól alakult minden. Karácsonykor hármasban voltunk, pihengettünk, játszottunk. Imádta a karácsonyfát és az ünnepi fényeket.

Szilveszterkor szintén hármasban voltunk csak. Lili már 10 órakor aludt, a férjemmel szívünk szerint mi is lefeküdtünk volna aludni, de hősök módjára éjfélig fent maradtunk. Igaz, másnap nagyon nehéz volt felkelni.

Hihetetlen Lili milyen gyorsan fejlődik. Nagyon izgalmas látni, ahogy kinyílik előtte a világ. Minden nap meglep minket valami új kunszttal. Egyik nap csak a hátán nézelődik, a következőn már az oldalára fordul. Reggel némán vigyorog, este megkapjuk az elsô hangos kacajt. 

A nagy kedvence a sikongatás. Körülbelül 2 hete "tanulta" és azóta folyamatosan sikít mindenre. Nagyon tetszik neki saját hangja.

Az viszont már most feltűnt, hogy a drága játékok nem tetszenek neki. Karácsonyra vettünk neki egy hiperszuper szundikendőt, amit mindig a kiságyába teszek lefekvéskor. Egyik este hallottuk, ahogy boldogan sikongat és gőgicsél a szobájában. Örültünk, hogy "Ez az, teszik neki az ajándék." Hát nem.... nem annak örült. A bébiőr zöld jelzőfényének beszélgetett, irtó cuki volt.

Minden nap egy csoda vele.Anyának lenni a legjobb dolog a világon.