Karácsony körül mindenki szebbnél szebb posztokban és bejegyzésekben mutatja meg, hogy milyen csodákat alkotott saját kezével. Mivel én nem igazán szoktam szépíteni a dolgokat, így megmutatom nektek az én kreálmányomat.

A kézügyességem közelít egy nagy nullához, de a lelkesedésem minden évben megérkezik karácsony közeledtével. Idén is elkapott a hév és eldöntöttem, hogy elkészítem életem első karácsonyi kopogtatóját.

Felkerestem egy dekorboltot, ahol beszereztem pár alapanyagot, ragasztópisztoly pedig már volt itthon.

Most pedig nézzük mi kellett az én csodaszép kopogtatómhoz: 

• koszorúalap (ez esetben szalma, mert csak ez volt a boltban)
• ragasztópisztoly
• dekorszalag
• masni,gömbök, vagy amit szeretnél rápakolni

Nem bonyolítottam túl a dolgot, hiszen ismerem magam.

Az egész csak annyiból áll, hogy a szalma koszorúalapra rátekertem a szalagot, amit a ragsztópisztoly segítségével rögzítettem.

Ezután szintén a ragasztópisztolyt használtam szépséges művemhez, amire ráragasztottam mindent, amit jónak gondoltam.

... és tádááám, már készen is volt.

Szép lett? Annyira nem.

Kitettem-e az ajtóra? Hát persze.

Minden kézzel készített alkotásomnál  "A tanú" cimű film klasszikus mondata jut eszembe: "Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk."

És hogy mégis mi a konklúzió? Attól, hogy mások szerint (vagy akár szerinted) nincs kézügyességed, az még nem azt jelenti, hogy nem próbálhatsz meg alkotni. Lehet, hogy nem lesz tökéletes, de ha ránézel, akkor mégis jobb érzés fog el, mint egy boltban vásárolt akármi láttán. (Vagy maximum röhögsz egy jót.)

Kövessetek Facebookon, hogy ne maradjatok le egy bejegyzésről sem!

Instagramon is megtaláltok v.szani , Youtube-on pedig Család Születik néven

A játszóház mindig úgy élt a képzeletemben, mint egy varázslatos hely, ami csupa móka és kacagás. Alig vártam, hogy Lili nagyobb legyen és végre mehessünk mi is.
Egy októberi napon úgy éreztem eljött az idő, most végre felkeresünk egyet. Napok óta rossz idő volt, játszótérre nem tudtunk menni, Lilien pedig kezdte megunni a bezártságot (meg persze én is).
Kiválasztottam egy játszóházat random módon és elindultunk.
Mikor odaértünk leadtuk Lili cipőjét és kabátját, mi férjemmel "bugyit" húztunk a cipőnkre és bementünk. Rajtunk kívül senki sem volt, aminek örültem, hiszen így Lili legalább nyugodtan fel tudta mérni a terepet. A piciknek való játékból nem sok akadt, de avval a kevéssel is beérte. Rohant egyik helyről a másikra, élvezte a szabadságot, a nagy teret, a játékokat.

Aztán egyre többen lettünk. Jöttek kicsik és nagyok egyaránt, Lilin pedig rögtön elkezdett meglátszani a szocializáció hiánya. A játszótéren nem igazán futottunk össze vele egykorú gyerekekkel, így nem tudta hogyan is kell velük viselkedni. Na nem kell azért ezt túl komolyan venni, alig múlt el 1 éves, szerintem időben vagyunk még.

Férjemmel nekünk rögtön feltűnt, hogy mennyire aktív a gyerekünk. Jó persze, ezt eddig is tudtuk, de már hozzászoktunk, számunkra ez volt a természetes állapot. Aztán a játszóházban csak pislogtunk, hogy a Lilivel egykorú gyerekek mennyivel higgadtabbak. Ők nyugisan eljátszottak szépen csendben, kb csak Lilien hangját lehetett hallani. Már csak azért is, mert úgy próbált meg ismerkedni, hogy odament és rákiabált másokra. Mondanom sem kell, ezt nem minden gyerek értékelte. Volt aki, elfutott, de voltak páran (inkább nagyobb gyerekek), akik cukinak tartották és elkezdtek vele játszani. Velük nagyon jól elvolt, hiszen ő lehetett a középpontban.A kisebbekkel egyenlőre nem tud mit kezdeni. Vagyis tudna, ha nem lenne letarolással kezdené az ismerkedést.

A nagy játék közben még a hajgumit is elhagyta

Úgy gondolom, hogy a fő probléma az, hogy kezd kialakulni az enyém korszak. Én nem vagyok az osztozkodás híve. Értem úgy, hogy szerintem igazságtalan a gyereknek azt tanítani, hogy a játékot meg kell osztani. Már miért kéne? Én sem osztom meg senkivel a telefonomat vagy a laptopomat. Ha valaki odamegy Lilihez és elkéri a játékot és Lili odaadja, akkor ok. De ha nincs kedve és nem adja oda, akkor az is ok. Természetesen ezt fordítva is így gondolom. Liliennek sem jár minden játék minden áron. Ő sem veheti el a játékot, ha a másik fél nem akarja odaadni neki.
Ez a rész az, amivel gondok vannak. Lili nem ad, de neki minden kell. Ez persze életkori sajátosság.

Mikor már kezdett túlpörögni a kisasszony, akkor inkább a távozás mellett döntöttünk.

Azóta voltunk még párszor játszóházban, de nem azért, hogy Lilien energiáját levezessük, mert azt fizikai képtelenség levezetni. Azért mentünk, hogy el tudjuk kezdeni a szocializációt, aminek úgy gondolom itt az ideje. Nem várok tőle csodákat, és természetesen nem akarok a koránál érettebb gondolkodást sem ráerőszakolni, de igenis fontosnak tartom, hogy megtanuljon minél előbb más gyerekekkel viselkedni, mert nem az övé a világ. (Bármilyen szomorú is ez az anyai szívemnek.)

Kövessetek Facebookon, hogy ne maradjatok le egy bejegyzésről sem!

Instagramon is megtaláltok v.szani , Youtube-on pedig Család Születik néven

Eltelt egy év.

Egy éve ilyenkor már a kórházban voltam. Fogalmam sincs, hogy mit éreztem. Izgatott voltam, kíváncsi, vagy csak azt akartam, hogy legyünk már túl rajta? Féltem? Fájt? Gyors volt vagy lassú? Már nem tudom.Már nem számít, hogy hosszú, könnyű vagy nehéz szülés volt. Nem számít, hogy egyszerű vagy szenvedős volt-e az azt megelőző 9 hónap. Már nem számít a fájdalom vagy a félelem. Ha visszarepülnék az elejére, érte ugyanúgy végigcsinálnám az egészet.

Ezen az 1 éven sokkal hamarabb túljutottunk, mint gondoltam volna.

Nem fogom azt mondani, hogy minden pillanatot élveztem, mert ez hazugság lenne. Igenis voltak olyan percek, amikor úgy éreztem nem bírom tovább. A 627. ébredéskor azt gondoltam, hogy egyszerűen nincs erőm még egy ébren töltött éjszakához. Nem tudok még egyszer kikelni az ágyból, esélytelen, hogy én reggel el tudjam indítani a napot. Végül valahonnan mindig jött egy kis lendület. Minden egyes nap új erőre kaptam. Az első reggeli mosoly, a hangos kacajok, a hatalmas ölelések, mind akkora energia löketet adnak, mint soha semmi. 

Sosem voltam egy sírós fajta, de az utóbbi napokban csak nézem ezt a csöpp embert, ahogy egyre okosabb és ügyesebb és nem bírom ki, hogy ne csorduljon ki egy könnycsepp.

Egy éve ilyenkor elképzelni sem tudtam milyen nehéz feladat vár rám. Most pedig tisztában vagyok vele, hogy sokkal nehezebb, mint hittem volna. Nem azért, mert egy babát életben tartani nem egyszerű (nagyon nem). Nem is azért, mert a türelem nagy erény, mely Liliből és belőlem is olykor-olykor hiányzik. Nehéz azért, mert akármennyire szeretném megtartani a pillanatot, az mindig kifolyik a kezem közül. Néha szeretném megállítani az időt, hogy jól az eszembe véssem a kacajt, a csillogó szempárt, a sunyi vigyort, de az idő csak rohan és én csak arra ocsúdtam fel, hogy már nem baba, hanem egy okos, kíváncsi totyogó, aki remélem egy boldog felnőtté válik.

Kövessetek Facebookon, hogy ne maradjatok le egy bejegyzésről sem!

Instagramon is megtaláltok v.szani , Youtube-on pedig Család Születik néven

5 db pelenkát teszteltem. Persze lehetett volna többet is, hiszen rengeteg van a piacon, de ezek között mi rátaláltunk a tökéletesre és úgy gondoltam felesleges Lili bőrét kitenni egy esetleges rossz pelusválasztásnak csak azért, hogy nekem több legyen az "anyagom".

                                  Nem vált be

Babydream

Pár hónapja bementünk a városba és én csak akkor vettem észre, hogy nem tettem be a pelenkázó táskába pelust mikor kifogyott. Egy egész csomaggal nem akartam venni és eszembe jutott, hogy a Rossmannban mintha lett volna extra mini kiszerelés. Így is van. 2 db van egy csomagban, úgyhogy nekünk ez nagyon jól jött. Annál rosszabb volt maga a pelus. Hátul nincs gumirozása, így nem feküdt fel Lili derakára, valamint a comb rész sem volt az igazi. Az első pisi rögtön ki is folyt belőle, szerencse, hogy váltóruha volt nálunk. Gondoltam biztosan bénán adtam rá a gyerekre, van ez így, de mire hazaértünk a második is átázott. Egy időre inkább hanyagoltam ezt a fajta pelenkát, de mikor jött a teszt ötlete, gondoltam lehet csak a méret volt a gond és ismét beruháztam egy próbacsomagba. Hát a helyzet változatlan, inkább továbbra is hanyagolom.

Tesco loves baby

Sokan szeretik ezt a pelenkát, úgyhogy mi is megpróbálkoztunk vele. Baleset nem történt abban az egy hétben amíg használtuk, de nekem mégsem lett kedvenc. Tapintásra nekem mind a külseje, mind a belseje nagyon műanyag érzetű. A hátulja ennek sem gumírozott, viszont itt ez nem okozott problémát. Ami nekem nem tetszett az az elülső részen lévő fülecske. Tudjátok, amit hátra kell hajtani. Na az nekem valahogy nagyon rövidnek tűnt, vagy lehet csak az alakja miatt olyan kis béna. Valahogy sosem akart hátul maradni és mindig alul kilógott egy idő után. Szerintem szimplán a szerencsén múlott, hogy nem volt baleset.

Libero Up&Go

Ez a többivel ellentétben egy bugyipelenka. Amint Lillien elkezdett forgolódni már le is cseréltük a nappali pelenkát ilyen fajtára. Egyszerűen csak fel kell húzni, mint egy bugyit és a gyerek már mehet is tovább intézni azt a rengeteg fontos dolgot. A levétel pedig még egyszerűbb. Mindkét oldalán van perforáció, amit egyszerűen csak el kell tépni. Sokáig ezt használtuk, de aztán Lili nőtt vagy 4 centit egy hónap alatt és már nem passzolt az alkatához. Rendszeresek lettek az addig bevált pelenkánál a balesetek. Nyáron sem volt valami nagyon jó választás, ugyanis egy elég vastag pelenkáról van szó. (Indokolatlanul vastagról. Még a leggagyibb noname pelenka is vékonyabb.)

                                   Ami bevált

Babylove

A DM saját márkás pelenkája. A hátulja gumírozott, a comb rész megfelelően tart és rengeteg pisit elbír. Lili olyan, mint egy kiskacsa és lefekvés előtt akár 3 deci vizet is benyom a tápszer mellé, de a pelus bírja. Csak éjszakára használjuk ezt a fajtát. Nappal nem mindig állta ki a próbát és Lili rohangálása alatt néha elmozdult a combjánál, ami rögtön balesethez vezetett.

Pampers pants

Lassan 2 hónapja ez a nappali pelusunk. Szintén egy bugyipelenkáról van szó, ami valahogy mégis más, mint a Libero. Ennek is van egy kis műanyagos érzése, de csak a külsején, a belseje jó puha. Jó vékony, viszont ennek ellenére nagyon jó a nedvszívó képessége. Árban nem a legkedvezőbb, ez tény, viszont valahol mindig akciós.

Azt fontosnak tartom elmondani, hogy attól hogy xy nekünk bejött vagy nem jött be, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy másnál is így lesz. Mindenkinek mások az igényei itt is, de a legfontosabb a baba testalkata, ami folyamatosan változik.

Anno mi Newborn méretből Pamperst vettünk, aztán kettesből Liberot, ami hármas méretben már nem volt jó, így áttértünk a Mofix nevezetűre, majd a Babylovera és igy tovább. Valószínűleg a most bevált pelenkák is csak maximum a következő méretváltásig lesznek jók.

Kövessetek Facebookon, hogy ne maradjatok le egy bejegyzésről sem!

Instagramon is megtaláltok v.szani , Youtube-on pedig Család Születik néven

Többször említtettem már, hogy minden nap főzök, bár Lili mellett ezt nem mindig olyan egyszerű kivitelezni. Vannak napok, amikor pár szabad percem van csak arra, hogy összedobjam az ebédet.

Most 3 olyan ebédötletet hoztam nektek, ami 15 perc alatt megvan és még finom is.

Tejszínes tonhal spagetti

Hozzávalók: 

• 0.5 kukorica konzerv
• 1 tonhal konzerv (olívaolajos)
• 200 ml habtejszín
• 1 tejszínes tömlős sajt
• 200 gr durum spagetti tészta

Nem mondanám kalóriaszegény ételnek, de gyors és finom.  

A tonhalat beleöntjük egy lábasba és megpirítjuk. Hozzáadjuk a kukoricát és a tömlős sajtot.

Miután a sajt elolvadt, ráöntjük a tejszínt, ízlés szerint fűszerezzük sóval és fokhagymával. Amíg a szósz elkészül, a tésztát is van időnk kifőzni. A tálaláskor a tetejére jóóó sok reszelt trappista dukál.

Sült lazac bulgurral

Hozzávalók:

• 1/4 citrom leve
• 250 gr lazac
• 125 gr bulgur
• fűszerek : só, bors, fokhagyma, kakukkfű, rozmaring

Lazacot nagyon sokáig nem mertem csinálni, mert azt hittem valami húúú, de bonyolult étel, de meglepően gyorsan és egyszerűen meg lehet csinálni. Bulgurból zacskósat szoktam használni, így amíg ázik a vízben, addig van időm megsütni a halat.

A hal mindkét oldalát sózzuk meg, de a többi fűszert csak az egyik oldalára szórjuk. Facsarjunk rá 1/4 citrom levét és hagyjuk pihenni 5 percet. Olajat forrósítsunk meg egy serpenyőben és tegyük bele a halat úgy, hogy a fűszeresebb oldala legyen alul. 5 perc sütés után fordítsuk meg és süssük a másik oldalát 2 percig. Már készen is van. A lazacot mindig frissen, melegen tálaljuk, úgy a legfinomabb.

  Tortilla

Az egyik kedvencem, mert annyi féle módon variálhatja az ember, ahogy csak szeretné. Én legutóbb így készítettem.

Hozzávalók 4 tekercshez:

• 4 db teljes kiőrlésű tortilla lap
• 300 gr csirkemell
• 1 db étkezési paprika
• 2 db paradicsom
• 2 fej vöröshagyma
• 1 doboz joghurt

A csirkemellett csíkokra vágom és fűszerezem ízlés szerint, majd 2 evőkanál olívaolaj kíséretében pihentetem egy kicsit a hűtőben. (Én már előző este el szoktam készíteni, így másnapra finom fűszeres lesz.) A joghurtot összekeverem fokhagymával és sóval és szintén megy a hűtőbe. A hagymát csíkokra vágom és megpíritom, a paprikát és a paradicsomot pedig összedarabolom. Készen is vagyunk.

A tortilla lapot pár másodpercig melegítem, majd egy alufólia darabra teszem. Megkenem a joghurttal, mehet rá a hagyma, paprika, paradicsom és a megsütött csirke csíkok. A feltekerésben nem vagyok profi, de azért egyben szokott maradni. 

Nekem ezek a "megmenő" ételeim. Gyors, egyszerű és finom. Nálatok vannak jackpot kaják?

Kövessetek Facebookon, hogy ne maradjatok le egy bejegyzésről sem!

Instagramon is megtaláltok v.szani , Youtube-on pedig Család Születik néven

A szeparációs szorongás nálunk elég hamar színre lépett. Lili alig volt 4 hónapos, amikor kezdett feltűnni, hogy bepánikol, ha nem lát. Nagy jelentőséget nem tulajdonítottam neki, hiszen nem ért váratlanul a dolog. Olvastam már róla, tudtam, hogy létezik ilyen. Azon kívül, hogy a baba nélküli társadalmi életem megszűnt létezni, nem éreztem tehernek, hiszen úgy volam vele, hogy ez csak egy átmeneti állapot. 1-2 hónapot simán kibírok, ráadásul kicsit jól is esett a lelkemnek, hogy így ragaszkodik hozzám.

Most 11 hónapos lesz lassan a kisasszony és ez az átmeneti állapot még mindig tart. Persze nem folyamatos a dolog. Vannak napok, akár még egy-másfél hét is, amikor teljes a béke. Ilyenkor napközben eljátszik egyedül, akár fél órát is, én pedig tudom csinálni az itthoni teendőket. A baba nyugodt és boldog és anya is az, hiszen a lakás ragyog, kaja van, nem kell kapkodni, ezáltal a gyerekre is jut minőségi idő.

Aztán egyik pillanatról a másikra megjelenik a szepa, mint egy mumus a szekrényből. Az eddig nyugis gyerekből egy ordításhalmaz lesz. Ilyenkor a maximális távolság 1 méter, de néha még azt is soknak találja. Imádja az apját, de ezekben a pillanatokban/ napokban nála sincs el. Mármint nyújtja ő a kicsi kezét, hogy apucihoz szeretne menni, de amint férjem megfogja, rögtön meg is gondolja magát és jön az ordítás anya után. Ilyenkor szalad a ház, ötperces gyorskaja van csak és anya nem jár pisilni. Na jó, ez azért nem tejesen igaz. Lili előtt vertem a mellem, miszerint tuti, hogy nem leszek olyan anya, aki a gyerekkel jár wc-re. Végülis bejött, most sem járok vele. Beleültetem a babakocsiba, kinyitom a wc ajtót és Lili a folyósóról vigyorog rám. Ok, ez sem igaz, hiszen ilyenkor nagyobb a távolság, mint 1 méter. Valójában úgy működik, hogy pisilés közben énekelek vagy nyugtatgatom, hogy legalább annyira ne hergelje bele magát a sírásba, hogy rókázzon.

Ugyanis a kisasszony nagyon tud sírni.

Pár perc alatt eljutunk a "nem veszek levegőt" síráshoz, onnan pedig csak egy röpke pillanat a róka-móka.

Amikor éppen nagyon rajta van az "5 perc", akkor nem válik be a kendő sem. Tényleg, próbáltam. Nem is egy verziót. Nem jó karikásban, csatosban, elöl, hátul, sehogy sem jó. Ugyanis ilyenkor a nyakamba csimpaszkodik, mint valami kismajom, úgy meg nem igazán lehet megkötni. 

Játszótér kizárva, pedig imád hintázni. Vigyorog miközben belerakom a hintába, aztán hirtelen rádöbben, hogy egyedül van benne és jön a sírás mindaddig, amíg ki nem veszem és jó szorosan át nem ölelhet. Aztán így is marad.Anya tolja hazáig az üres babakocsit, miközben a gyerek vidáman magyaráz kb 2 centire az arcától.

Az alvás sem egyszerű ilyenkor. Alapból nem alussza át az éjszakát sajnos a mai napig sem. Többször felébred inni, néha enni is, de ilyenkor félálomban van és amint megkapja amit akar, rögtön alszik is tovább. (A kedvencem, amikor bemegyek hozzá és ülve sírdogál. Odaadom neki a cumit és rögtön eldől oldalra, mint egy zsák és húzza is a lóbőrt.) Amikor szepa van, akkor alvás sincs. Legalábbis nekem. Olyankor felébred és csak anya karjaiban tud visszaaludni. Természetesen ilyenkor bekapcsolja a magasság érzékelőt is. Amint megpróbálom letenni, abban a pillanatban kipattan a szeme és kezdődik az egész altatási procedúra elölről. Viszont ilyenkor is inkább én alszom a szobájában a fotelban, kezemben a gyerekkel. Nem engedem be az ágyunkba. Lehet gonosz vagyok, de az egész lakásban átvette az uralmat, az ágyikóm had maradjon meg nekem (azért a férjem ott aludhat).

Hát így alakulnak nálunk a napok szeparációs szorongás alatt. Káosz és katasztrófa, de inkább a lakás szaladjon, mint a gyerek sírjon. Mi ilyenkor az egyetlen segítségem? A kávé egy kis kávéval, meg a magnézium. (Az tényleg segít,próbáljátok ki.) Ezeken a napokon, hiába várom hős megmentőmként a férjemet, sajnos nem tud segíteni, pedig nagyon szeretne. (Szerintem kicsit fáj is neki, hogy a gyerek ilyenkor nem akar vele lenni.) 

Lehet túlzásnak tűnik amit írok, de minden szó igaz. Tanuim is vannak :D

Na de fel a fejjel, Lili lassan egy éves lesz. Tudjátok ez mit jelent? Már csak 17 év és alhatok :)

Kövessetek Facebookon, hogy ne maradjatok le egy bejegyzésről sem!

Instagramon is megtaláltok v.szani , Youtube-on pedig Család Születik néven

A legtöbb babadolgot hirtelen ötlettől vezérelve szereztük be. Tapasztalat híján nem volt egyszerű és sok esetben tévedtünk is. Most azok a babacucok következnek, amelyeket pár hónap/nap használat után inkább lecseréltünk.

Fotel

Fogalmam sincs milyen oknál fogva, de én úgy gondoltam, hogy szoptatós fotelnak egy masszázs fotelt szerzek be. Akciós volt a Jyskben, úgy hogy le is csaptam rá. Úgy gondoltam, hogy milyen jó lesz a fáradt hátamnak egy kis masszázs. Jah... miután összeraktuk, akkor jutott eszembe, hogy terhesen nem lehet masszíroztatni, úgyhogy szegény fotel csak állt Lili szobájában a sarokban. Szülés után egy alkalommal használtam, de rájöttem, hogy ez a fajta masszázs nekem nagyon nem jön be. Szoptatós fotelként sem állta meg a helyét, hiszen ha etettem Lilit, akkor azt a nappaliban tettem. Miután átköltöztünk a mostani lakásba, akkor már jobban igénybe vettük. Lilinek itt nagyobb a szobája, így oda került az Adamo hinta, a fotel pedig a hinta mellé. Viszont itt sem volt jó. Ahogy megmozdultam benne, össze-vissza nyikorgott a műbőr, így inkább feladtam a küzdelmet és lecseréltem. A mostani egy Kikás fotel. A legolcsóbb, amit találtam, hiszen csak addig használom, amíg elaltatom Lilient a hintában.

Etetőszék

Na ezt is túlgondoltuk. Viszonylag korán kezdtük a hozzátáplását, Lili akkor még nem tudott ülni. Mindenképpen dönthető etetőszék kellett, de akkor már legyen mindenhol állítható, meg levehető tálcás meg mittomén. Szóval bementünk a Brendonba és kiválasztottunk egy Touragoo etetőszéket, amit 2! hónapig használtunk, utána Lili megtanult ülni. Teljesen feleslegesnek éreztem ekkor ezt a bazinagy széket, és a június eleji balatoni nyaralás alkalmával kipróbáltunk a szálloda éttermében egy Ikea Antilop etetőszéket. (Videó az összeszereléséről itt.) Ez Lilinek sokkal jobban tetszett. Mivel kisebb, ezért könnyebben tudott nézelődni,nekem meg azért tetszett, mert nem foglal annyi helyet a konyhában. Azt hiszem kemény 5000 Ft-ba került, de minden szempontból jobb, mint az előző.

Pihenőszék

Az úúúúgy volt, hogy mi a Brendon mellett laktunk (a pénztárcánk utálta ezt a korszakot). Talán 2 hónapos lehetett Lili, mikor nézegettem a Brendon oldalát és megláttam, hogy van valamilyen dzsungeles pihiszék akcióban. Mondtam férjemnek, hogy hozzon egy olyat. Ő szépen le is ment a Brendonba és hazaállított egy sokkal drágábbal, mert az cuki rózsaszín és Minnie egeres volt. Hát jó, üsse kő, drágább, szebb, biztosan jobb is. Hát nem! A dallam, amit játszott az őrületbe kergetett. Olyan volt, mint valami rossz Nintendo játék. Viszont ami miatt le lett cserélve, az a súlyhatár volt. 9 kilóig volt terhelhető, viszont 7 kiló körül már szűkösen ült benne a kölök, szóval vettünk egy másikat. Ez 15 kilóig használható és szerencsére nem játszik dallamot, csak rezeg. A hidat sosem használtuk rajta, mert Lilit idegesíti, de elég sokat üldügél benne a mai napig. (Főleg, ha porszívózni szeretnék.)

Tanuló kutya/egér

Férjem impulzív vásárló. Nincs mit ezen szépíteni. Na nem magának vesz dolgokat, hanem a gyereknek. (Elkényeztetés level 1000) Egy szép téli napon elküldtem a Tescóba... azt hiszem ásványvízért, erre hazaállított egy beszélő Mickey egérrel, mert le volt árazva. Hát ez az egér másnap ment is vissza a Tescóba. (Szerencsér jófejek voltak és visszavették.) Nem azért került a bolt polcára, mert korlátozom szegény férjemet, hanem mert olyan irritáló hangja volt annak a valaminek, hogy hihetetlen. Nem is lehetett érteni a dalok szövegét. De a legjobb az volt, hogy ha megnyomtál egy gombot, akkor ugye csinált valamit, aztán leraktad és 10 perc után random megszólalt, hogy most miért nem játszol vele. Alapból egy félős ember vagyok, úgyhogy nem kicsit ijedtem meg. A lényeg, hogy visszakerült, de utána meg bűntudatunk volt, hogy "elvettük a gyerek játékát", szóval beszereztünk egy FP tanuló kutyushugit. Ez viszont tök jó. Édes a hangja, rengeteg dal és mondóka van rajta, több, a baba életkorának megfelelő szint közül lehet választni, szóval tényleg csak ajánlani tudom.

Ezen kívül amit még lecseréltünk az a babakocsi és a hordozó kendő volt, de erről már meséltem nektek itt és itt.

Szerencsére mindegyik dolgot el tudtuk adni elég jó áron, hiszen hibátlan, garanciás termékek voltak, így nem buktunk rajta annyit. Viszont azt megtanultuk, hogy mielőtt bármi babadolgot veszünk, inkább alszunk rá egyet. Legalábbis általában.

Kövessetek Facebookon, hogy ne maradjatok le egy bejegyzésről sem!

Instagramon is megtaláltok v.szani , Youtube-on pedig Család Születik néven

Ha beírjuk a keresőbe, hogy hozzátáplálási táblázat akkor nem igazán találunk két egyformát. Mindegyik egy kicsit eltér a másiktól, ezért nagyon nehéz megtalálni , hogy vajon melyik a megfelelő. Nem könnyíti meg a helyzetet az sem,hogy a támogató rendszer véleménye sem egyezik meg. A WHO ajánlások kb. öt percenként változnak (most pl az allergizáló ételek bevezetésével kapcsolatban), a védőnők tudása sem egységes, hiába járnak továbbképzésekre. A nagyszülők többségéről meg ne is beszéljünk. Ők egy teljesen más világban éltek, ahol teljesen elfogadott dolog volt két hónaposan tejet adni a gyereknek. (sarkított példa)

Az embernek nagyon nehéz eldöntenie, hogy mi a helyes és mi az, ami jót tesz a babának. Sajnos még abban sincs egyezés, hogy mikor kezdjük el a hozzátáplálást a tápszeres babáknál. Ez egy olyan téma, ami a leginkább megosztja az anyukákat. Hatalmas és vérremenő viták tudnak kialakulni a téma körül. Pedig azt kellene figyelembe venni elsősorban, hogy mindenki a legjobbat akarja a gyerekének. Aki elkezdi négy hónaposan a hozzátáplálást az nem rossz csak hallgatott egy véleményre. Az sem rossz szülő aki 7-8 hónaposan kezdi a hozzátáplálást, mert biztosan annak is megvan az oka.Egymás véleményét mindig próbáljuk meg tiszteletben tartani, ez a legfontosabb. 

Szerintem az a legegyszerűbb, ha kiválasztunk egy táblázatot, ami nekünk leginkább tetszik és megfelel az igényeinknek és ahhoz tartjuk magunkat. Ha elhatároztuk, hogy xy alapján csináljuk, akkor ne nézelődjünk másfele, mert csak elbizonytalanodunk. 

Én ezt a táblázatot választottam:

Kinyomtattam és kiakasztottam a hűtőre, különböző színekkel jelölöm, hogy mit szeret, mit nem eszik meg és mi az, amire érzékeny.

Az sem segít, hogy a bébiételek hónap ajánlása gyakran teljesen eltér a táblázatunktól. Persze ennek is megvan az oka. Egy 4 hónaposan adható epres bébiételből teljesen ki van vonva minden allergizáló anyag. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ha ilyen ízű bébiételt kap a baba, akkor az eper van vezetve.

Mi négy hónaposan kezdtük orvosi ajánlásra a hozzátáplálást, mert Lili nem volt hajlandó megenni a tápszert. Így visszagondolva kicsit korai volt, nem volt még teljesen készen rá. Ez abban nyilvánult meg, hogy nem igazán volt partner az etetések során. Már betöltötte a hat hónapot, mire szépen nyitogatni kezdte a száját.

Én itt is annak a híve vagyok, hogy haladjunk a baba tempójában és ne erőltessük rá a dolgokat. Lili pl. utálja a cukkinit, ezért hiába bírja a szervezete, egyszerűen nem akarja megenni semmilyen módon, ezért nem is adok neki. Viszont vannak olyan ételek is amiket nem bír, mert kiütéses lesz. Meglepő módon ilyen az alma illetve a körte. Amint almát eszik, rögtön kiütéses lesz a halántéka.

Sütőtököt viszont bármilyen mennyiségben képes elfogyasztani. Elvileg három étkezésünk már ki van váltva, gyakorlatilag ez nem mindig van így. Nagyon sok minden befolyásolja az étvágyát illetve, hogy milyen módon szeretne enni. Pl. ha fogzik egy baba akkor nem biztos, hogy a kanalas ételt elfogadja, hiszen zavarja az ínyét a kanál. Ebben az esetben nem szabad kétségbeesni, hogyha kevesebbet eszik a baba vagyha nem fogadja el a pürét. Előfordult nálunk is ilyen. Ha pár kanál után látom, hogy ez nem csúszik neki, akkor megpróbálkozom egy kis tápszerrel és nem görcsölök azon, hogy márpedig most főzeléket kellett volna ennie csirkehússal. Persze tudom, hogy ijesztő amikor nagyon keveset eszik a gyerek, de mihez képest eszik keveset? 6-7 hónapos baba, sőt egy ennél kisebb baba sem fogja éhen halasztani magát. Ha éhes akkor azt úgyis jelezni fogja így vagy úgy. Éppen ezért nem aggódom azon sem, hogy Lili mostanában rászokott az éjszakai evésre. Ez természetesen kellemetlen, hiszen az ember megszokta már, hogy nem kell este felkelni etetni, de előbb-utóbb úgyis leszokik majd róla. A régi védőnőnktől erre azt a tanácsot kaptam, hogy adjak neki egy kis vizet, amikor felkel. Szívem szerint mondtam volna neki, hogy igyon ő vizet, ha éhes és meglátjuk mennyire nyugszik meg. 

Az első két hónapban Lili nem volt hajlandó megenni a házi kosztot. Bárhogy próbáltam belecsempészni az üveges bébiételbe például a főtt krumplit, egyszerűen, ha megérezte a házi kosztot, akkor nem volt hajlandó enni. Egy darabig ez zavart, mert mi az, hogy nem ízlik neki az anyja "főztje"? Mindekinek az anyja főztje a legjobb. Meg azért ismerjük be, anyagilag sem mindegy. Nem erőltettem, viszont néha bepróbálkoztam, hátha elfogadja. Egy darabig sikertelen volt a kísérlet, de aztán hét hónapos kora előtt pár nappal már megette és azóta is elfogadja a házi pürét.

Azért nem kergetem magam hiú ábrándokba, az én hóbortos lányomnál ez egy pillanat alatt változhat.

Kövessetek Facebookon, hogy ne maradjatok le egy bejegyzésről sem!

Instagramon is megtaláltok v.szani néven

Annnyira nagyon elegem van a szuperanya és szaranya kifejezésekből. Mindig van valami, amiben az egyik anyuka nem ért veled egyet és ő jobban tudja. Ilyen téma a tv, a mozgásfejlődés, a hordozás, a hozzátáplálás és kb minden gyerekkel kapcsolatos dolog. A hozzátáplálás annyira veszélyforrás téma lett anyukák körében, hogy én csak 1-2 emberrel merek beszélgetni róla Hihetetlen habzó szájú harcok tudnak menni egy-egy étel bevezetése kapcsán.  

Na de ne kanyarodjunk el!

Összeszedtem pár dolgot, hogy én miben vagyok szar- illetve szuperanya! (Természetesen ezeknek a megítélése szubjektív.)

Szaranya:

Néz mesét a gyerek YouTube-on. Főleg a Kerekmese a menő, de néha beficcen egy kis Bogyó és Babóca vagy Tompeti is.

Szuperanya:

Minden nap olvasok mesét és mondókát Lilinek, illetve naponta 5 órát tuti, hogy énekelek neki. Ez köszönhető a Kerekmesének is, hiszen rengeteg dalt onnan "tanultam" meg. (Éljen a Porszívó dal)

(Az esetek 99%-ban természetesen nem ilyen közelről nézi.)

Szaranya:

Nem engedem, hogy a gyerek egy ágyban vagy egy szobában aludjon velünk. Nekem szükségem van ennyi személyes térre.

Szuperanya:

Hordozom Lilit, így rengeteg időt tölt testközelben. Délután gyakran alszik el a kendőben és olyankor nem kötöm ki, csak eldőlök vele a fotelban és így megvan a testkontaktus.

Szaranya:

Nem cicizett a gyerek, egyáltalán. Amit én már nem is bánok. Természetesen nem vagyok a szoptatás ellen, de ami nem megy, azt nem kell erőltetni. A történetet itt elolvashatjatok.

Szuperanya:

Semmi hozzáadott cukros dolgot nem adok Lilinek és próbálok BIO, illetve ellenőrzött termékeket vásárolni neki.

Abba most ne menjünk bele, hogy a felsorolt dolgok kinek melyik kategóriába tartoznak, mert nem ez a lényeg. A lényeg, hogy mindekinél van olyan dolog, amit mások szerint jól vagy rosszul csinál. Míg az egyik anyuka szerint nem gond, hogy cumizik a gyerek, addig a másik szerint a cumi az ördögtől való.

Szerintem inkább hallgassunk az ösztöneinkre, hiszen minden baba más, így más igényeik is vannak. A címre vissztérve a válasz pedig az, hogy nem számít. Egy valaki elégedettsége számít, ő pedig úgyis hangos ordítással jelzi, ha valami nem tetszik neki.

Kövessetek Facebookon, hogy ne maradjatok le egy bejegyzésről sem!

Instagramon is megtaláltok v.szani néven

Egy babával vagy egy kisgyerekkel egyáltalán nem egyszerű programokat szervezni, főleg úgy, ha még "viselkedni" is kell az adott szituációban.

Nem mondom, hogy az esküvő előtt jobban izgultam, mint a menyasszony, de szerintem a stressz szintünk kicsit közelített egymáshoz.

Fogalmam sem volt, hogy Lili hogyan fog viselkedni az esküvőn. Több nehezítő körülményt is számba vettem, amivel "zavarhatjuk" magunkat és a násznépet.

Mivel Lili a 20 perces keresztelőt sem bírta ki, így gyorsan egyeztettem a barátnőmmel, hogy "Bocsi-Bocsi, de mindenki jobban jár, ha mi inkább a templomi szertartás végére megyünk csak." Persze avval tisztában voltam, hogy valószínűleg fel sem tűnne neki a ceremónia közben, ha Lilien éppen nyüglődik, de nem akartam, hogy 1) mások ne az ifjú párt hallják, hanem minket 2) az esküvői videón az igen helyett a gyereksírás legyen hallható.

Úgy gondoltam, hogy egy veszélyhelyzet kilőve. Jött a ruha kérdés. Elég maszatolós korszakát éli a kisasszony, ezért szintén egyeztettem a menyasszonnyal, hogy Lili fehér ruhában lesz. Na nem azért, hogy "ellopjuk" a nagy napot, hanem mert ha éppen magára önt egy tál pörköltet, akkor egyszerűbben folttalaníton a fehér ruhát menetközben, mint egy színeset. Persze vihetnék neki pótruhát, amit meg is teszek, de azért nem szeretnék 500 ünneplőt venni/vinni, hogy a násznépes képeken ne egy kismalac, hanem egy gyerek látszódjon.

Következő kérdés, babakocsi jön vagy marad? Arra jutottam, hogy inkább elvisszük, az autóban elfér, max világot lát egy kicsit. A pár igen kedvesen és előrelátóan foglalt egy szobát, ahol a picik tudnak pihenni, de ahogy ismerem a lányomat úgyis kendőben fog aludni rajtam. Bár ez a jobbik verzió, hogy alszik.

Na és itt jött a következő buktató. Lili 7 órakor fürdik, 8 órakor meg altatás jön, különben ordítás lesz a fáradtságtól. A polgári szertartás 17:30-kor kezdődik. Ha tart egy órát, akkor is lesz 8 óra mire kezdődik a vacsi, addigra Lilient pont altatni kéne. Na ezt hogy oldom meg? Ráadásul biztos voltam benne, hogy lerókázza a ruhámat vagy összekeni valamivel, tehát ha a gyerek nem is, én tuti foltosan fogok rohangálni. Na meg a magassarkú, a ruhához mindenképpen azt kell felvennem, de abban hogyan fogom ringatni Lilit, amikor magamra kötöm a kendőt? 

Mint látjátok, volt pár parám az esküvő előtt. Rettegtem attól, hogy valahogy "elrontjuk". Előtte két napig alig aludtam, próbáltam megoldást találni az esetlegesen felmerülő problémákra.

Hát mint kiderült ezt is túlaggódtam, teljesen feleslegesen.

Az esküvő napján jött egy kisebb hidegfront, aminek következtében Lili egész nap 20! percet aludt csak. Skeresen megérkeztünk a helyszínre, útközben Lili elludt. Áttettük a babakocsiba, de amint elkezdődött a szertartás ordítva felébredt, úgyhogy fogtam a kendőt és a gyereket és gyorsan kirohantam vele. Ezután viszont viszonylag problémamentesen haladtak a dolgok. Néha elálmosodott, bár aludni nem tudott a sok izgalmas látnivalótól. Mindenkivel pacsizott és nevetgélt. A vacsorát szépen csendben végigülte az etetőszékben, imádja nézni, ha eszik valaki.

Az est nagy részében kendőben volt és még táncolni is tudtunk vele egyet.

Kilenc órakor bevágta a szunyát.

Sajnos a babakocsiba nem sikerült átvarázsolnom, így éjfél előtt inkább hazajöttünk. Kezdett ébredezni Lili, az én hátam meg nem igazán bírta már tovább. A zene amúgy egyáltalán nem zavarta, a másnap engem annál inkább. Mivel Lili végülis aludt az este folyamán, ezért ugyanúgy hajnali ötkor indította a napot. Na az határozottan fájt, aznap a túlélésre játszottunk férjemmel és egyfolytában az órát néztük, hogy mikor jön már az esti alvás.

Azt nem mondom, hogy ezen a héten újra bevállalnék egy lagzit a gyerekkel, de sokkal jobban sikerült, mint számítottam.